Katona Csaba: „Azért én önnek sem igent, sem nemet nem mondtam.” Válogatás Slachta Etelka és Szekrényessy József leveleiből. 5. kötet (Győr, 2008)

II. „Én írok levelet magának."

, mint ama kőműves mondja. S ezt ne is ruházza egész levelemre; csak itt-ott, fog a válasz, ön szőrszálhasogatásaira ugyanily stílben kitűnni.

Mivel pedig én is szeretek következetes lenni, tehát előveszem nékem oly igen kedves levelét és szokásom szerint ma már 4-szer átolvasom. Mondja nékem, honnan jön az, hogy én mellőzve többi, nem éppen érdektelen lektűrjeimet, annyira szeretem ön levelét olvasni? Oly jól esik nékem, egy oly okos ember, minő ön, raison menti, ha bárcsak írásban is, hallani! Imádott atyám halála óta nélkülöznöm kelle ezt! Nyomorult soproni chevalier-ink88 nem képesek egyebet [...] elősorolni!

Tehát valahára megkezdem: Ön előre menti magát avval, hogy járatlan ily válaszadásban. Hát mit mondjak én? Ön éppen úgy tesz, mintha tudja ég, már mennyi bilettet89 írtam volna! Nagybátyám,90 Mátray, 91 s egy egykori tanítóm (ennek is csak 3 ízben) minden férjfiúi correspondentiám,92 mit mondjak én önnek? Mily együgyűnek fog önnek mindaz tetszem, mit én női gyenge elmémmel ön előtt felhordok? Ön nyilván nékem akará ezáltal mutatni (mit úgyis éreztem), hogy soraim olvasásához igen sok elnézés szükséges. De mellette némberi finom érzésem mégis láttatá velem, hogy ön nékem mutatni akará! Miképp ily levelezésben némberrel még nem állott, s én megköszönöm ezt, mivel örömet tett nékem avval, hogy én vagyok az első, kinek ön e célból, néhány órát hetenként szentel. De én, annak érzése mellett, hogy levelem igen szakadozott, hogy fogalmaim talán még nem eléggé kifejtvék — mégsem mentettem magam, jól tudván, hogy egy barátnak kezeibe jönnek soraim, s előre feltevém, hogy finom érzésű ember elnéző tud lenni.

Mivel pedig ön tudja, hogy szerelmi viszonyban soha férjfiával nem állottam, sőt még ily tiszta baráti viszonyban — mint önnel — sem, szükségtelennek hittem említeni, hogy én is, ily alakban, még soha levelet írtam. Ön mondja: „Nem áll egy kategóriában egykori híres hadivezérrel."93 Igaz, az győzött, az ország, s így ennek lakói s következésképpen némberei is hódoltak neki. Ezekben — úgy hiszem legalább — szív is vert, de mivel Sándor az országot népével meghódítá, nincs éppen megmutatva, hogy ama nőnép szíveit is meghódítá. Azaz, szoros értelemben véve, az egésszel az is meghódítatott, de nem annak érzései! Ön körülbelül azt véli, hogy utolsó adott szavának csak isteni áldás lehet következménye.

Jó atyám, szívéből álda meg. Anyám, szorgos ápolásomkor, mennyihez mondja napjában: „Jó gyermekem! Isten meg fog téged áldani!" Mikor fogja e

88 Lovagjaink (francia).

89 Levélkét (francia).

90 Slachta Lajos, Etelka édesapjának testvére.

91 Mátray (Rothkrepf) Gábor (1797-1875), a Regélő szerkesztője, zenetudós.

92 Levelezésem (latin).

93 Etelka Szekrényessy egyik levelére utal, ld. lentebb. Szekrényessy ott Julius Caesar alakját idézi meg híres mondása, a Veni, vidi, vici! (Jöttem, láttam, győztem!) révén, de nem nevezi meg konkrétan a római hadvezért, Etelka pedig nem rá, hanem Nagy Sándor (III. Alexandrosz) makedón királyra gondod.

55