Katona Csaba: „Azért én önnek sem igent, sem nemet nem mondtam.” Válogatás Slachta Etelka és Szekrényessy József leveleiből. 5. kötet (Győr, 2008)
IV. Utójáték
A harmadik lehetőségem egy unokatestvérem, aki több mint 4000 forintot tett be a józsefvárosi takarékpénztárba, és átmenetileg a rendelkezésemre bocsátotta. De az intézmény éppen felszámolás alatt áll. A kurátor jó barátom, de nem lehet kivételt tenni a szabály alól. Félmilliót behajtott már az intézmény és megkezdte a kifizetéseket is. Először azonban a részvényeseket fizetik ki, azután a váltókat, legvégén a megtakarítási összegeket. Ezek közé tartozik unokanővérem követelése is. És én mindezt sejtettem, éreztem. Belülről fakadó meggyőződésem volt, hogy ez így lesz, ennek így kell lennie. És ezért tettem esküvőjük időpontját húsvétra. Feketén-fehéren még nem tudtam mindezt karácsonykor, ennek ellenére az volt az érzésem, hogy nem szabad engednem, mert akkor mindnyájunknak csak kellemetlenséget okoznék. Gyengeségem megbocsáthatatlan. Ennek ellenére bocsásson meg nekem, kedves Gyula. Ne nehezítse meg szemrehányásokkal a helyzetemet, amit nagyon is megérdemelnék. Ha az államtól két héten belül megkapom a 2000 forintot, vagy ha unokanővéremnek kifizeti a takarékpénztár ezt az összeget, az esküvőt akkor sem lehet húsvét előtt megtartani. Ez bizonyára bosszantja önt, kedves Gyula, de nem jobban, mint engem. Önt azért, mert minden tervét keresztülhúzza, engem, mert az az érzés nyomaszt, hogy könnyelműen adtam beleegyezésemet. De miért is gyötörtek olyan nagyon! Először Minie, aki mindennap átjött, és az ön elkeseredéséről beszélt nekem, mert ilyen sokáig húzódik a dolog, azután ön, kedves Gyula, és végül Margit is, aki látta az ön szándékát. Hogy haboztam, hányszor ismételtem, hogy ez lehetetlen, hogy ez túl gyors, túl korai, hogy nem leszünk készen addigra. Nyugtassa magát azzal, fiam, hogy ilyesféle késedelmek igen gyakran előfordulnak. Négy hónapi jegyesség végül is nem olyan hosszú idő. Én is öt hónapig jártam jegyben és az én esetemben is három héttel elhalasztottuk az esküvő időpontját. Abban a perben, melyet férjem vezetett, fellebbeztek a legfelsőbb táblához. Ezt nem láthatta előre, a benyújtott fellebbezéstől függött a dolog. Férjem rám bízta a döntést. Három hét halasztás, ha ragaszkodom hozzá, hogy mindjárt az esküvő után elutazhassunk. Természetesen könnyen döntöttem. Halasztás és utazás. Margit természetesen nem tudja, hogy írtam Önnek. Miért homályosítanám el boldogsága tiszta tükrét? Bizonyára fájdalmat fog okozni neki, ha megtudja, hogy bosszúságot okoztam önnek. Azt sem tudja, hogy a dolog jelenleg úgy áll, hogy majdnem teljes bizonysággal azt kell mondanom, az esküvőt nem tarthatjuk meg húsvét előtt. Mivel a legelszántabban szorgalmazom, hogy ügyemben vagy az egyik vagy a másik módon kedvező eredményt érhessek el, még nem adom fel a reményt — amilyen gyenge vagyok — hogy nyolc napon belül csak a birtokomba kerül az a piszkos papír, ami a világot kormányozza, az a piszkos papír, ami az emberiség idegrendszerét képezi. 138
