Katona Csaba: „Azért én önnek sem igent, sem nemet nem mondtam.” Válogatás Slachta Etelka és Szekrényessy József leveleiből. 5. kötet (Győr, 2008)

III. „Egy polgár vallomásai"

tésem után a már törvényszék elébe adott vádat barátságos úton kiegyenlíthettem közöttük, — minek következtében a mai búcsú-hangversenyüket rendesen adhatták is. Gondolhatja ön, hogy mennyire kikérdeztem az egy párszor nálam megjelenteket soproni közönség részvéte felett, és ők nyíltan kivallották, hogy önök által igen meglepően és kedvük szerint fogadtattak légyen.

Amennyire reám nézve hízelgőén hat ön azon említése, hogy valahányszor a színházban volt, visszaemlékeztette azon páholy, melyben ön oldala mellett lenni szerencsém vala, ottlétemre, épp annyira illet neheztelése, miszerint ön, kedves Etelkám, még nyugalmas jó éjszakát sem kíván gonosz barátjának (mihez azonban nemigen sok kívánat szükséges, mivel anélkül is úgysincs) azon kis hibájáért, hogy egynéhány nappal később tudósíthatám levelemmel. Azonban ha hosszadalmas levelemet jól megfontolja, ha a benne foglalt adatokat szorgosan összeveti, reményiem az én méltányos, szeretett Etelkám megbocsát elkövetett hibámért, melyet én ismét csupán az ő megnyugvása megszerzéséért ejtettem.

Hogy ön karácsony estéjén egy jótevő célra adatott hangversenyben énekelt, másokat zavarukból kihúzás végett, igen szép öntől és nagyon emberies. Csakhogy én nem szeretek mások, bárki legyen is, okozta zavarodásának palástja lenni, és bár minél hamarább óhajtanám viszontlátni fekete ruhája helyett a kedvelt és önnek igenis illő rózsaszín öltözetében, mind amellett a külsőségeket sem kell végképp felednünk, miután balítéletekkel teljes, gyarló emberek közt élünk, kik közt gyakran és igenis gyakran a legszentebb szándék is balul magyarázhatik.

Ön, kedves Etelkám, méltatlanul nevez engem istentagadónak, hisz az én elvem és állításom szerint az istenséget mindenütt kisebb és nagyobb mértékben munkálódni vallám, és eszerint önben is, és tán kissé nagyobb mértékben, mint másokban.

Igen szép és dicséretes, de ezt is lehet csak várni gróf Széchenyi István, a nagy hazafi tanítványnéjától, hogy évi számadásait szorgosan vezeti, és eszerint tudja a Haben és Soll309 rovatait. Vajmi nagyon hibázik magyar hölgyeinknél, a könyvvezetés tana, melynek igen gyakran szomorúak a következményei, és miatta felbomlik a házi csend, és boldogság. Szomorúan tapasztalám több ízben, mily kevés figyelem fordíttatik nevelőintézeteinkben a takarékosság, szorgos számolás, pontos rendtartás tanai becsepegtetése körül! Egy okos nőnek a ház minden szükségeiről tudomásának kell lenni, és mint lelke a háznak, tudta nélkül semminek sem szabad történnie. Márpedig ha ifjúkori vezetőink által mindezekre nem figyeltetünk, később bajos a felfogás és kellemetlen az ügyelet.

Ön, tisztelve szeretett Etelkám, írja, hogy évenként párszor szokott gyónni, mégpedig nem annyira vakbuzgóságból, mint egy fenségesebb célból. Én református létemre, lássa ön, évenként 365-ször, azaz mindennap szoktam gyónni. Csakhogy nem egy kámzsás, bigott pap vagy barátnak, hanem a bennem mun309 Bevétel, kiadás (német).

120