Katona Csaba: „Azért én önnek sem igent, sem nemet nem mondtam.” Válogatás Slachta Etelka és Szekrényessy József leveleiből. 5. kötet (Győr, 2008)

III. „Egy polgár vallomásai"

közelíteni egy lényhez következetesség nélkül, gyávának tartanám azon férfiút, ki más vagyonából szeretné tartatni magát, de száműzetik is a függetlenség, hol más kegyei után érjük el célunkat. Lássa ön, kedves Etelkám, én igen gazdag vagyok, mivel Franklin254 híres író szerint — eddig legalább — jövedelmeim egy kissé felülmúlák kiadásaim, mit tán leginkább annak is tulajdoníthatok, mivel tudom, hogy kétszer kettő nem öt hanem négy. Ha itt némelyeket hallana rólam szólam, azt hinné, én egy igen gazdag pénztőzsér vagyok. Ezek egy kissé csalódnak, mivel — önhöz őszintén lehet szólanom — én némely pénzes tőzséreknek dolgait folytatván, bizalmukat bírom és eszerint olykor reám is, ha nem éppen csordul, de legalább csöppenik egy kis haszon, de továbbá az említettek bizalmát bírván, reám nagyon is hallgatnak. Azonban kik azt hiszik és hírlelik ön előtt, hogy én vagyontalan vagyok, azok is egy kissé csalatkoznak. Ha a sors egykor összehozand bennünket, önnek, mint szívem legmeghittebb barátjának, mindeneket felfedezek, Ön tudhat és tudjon is minden filléremről és vagyonomról mindent. Minthogy pedig vagyoni álladalmamat tökéletesen, valamint jövedelmeimet is változékonyságuk miatt ön elébe nem terjeszthettem; személyes találkozásunkkor azonban fel fogom fedezni. Csak azzal kívánom önt megnyugtatni, hogy nem ön, de senki felé egy közelítő lépést nem tettem volna soha, ha igazolni képes nem lennék, hogy jövendőbelimet a középrend kívánataihoz képest eltartani nem tudnám.

Önben sok gyengéd érzést tapasztaltam, mi engem leginkább vonzott önhöz, és a gyengéd érzés és finom bánásnak velem együtt ön is nagy tisztelője és szemei előtt szereti tartam. Ugyanazért csodálom, hogy ön mégis más haszontalan emberek hírhordásira hallgatva, egy kissé a gyengéd érzést mellőzni látszatik más ellenében. Nékem felvett elveim annak, kit tisztelve szeretek, soha semmi ízetlenséget vagy kellemetlenséget — kivált mások mendemondája után — nem mondani. Tudjuk, hogy az emberek gyöngesége mindig mások ügyeivel bajlódni, mások háza előtt seperni, miáltal saját körükben létező bajaikat egy pillanatra leplezve felejtik. Én saját jobb meggyőződésem és a tények után szoktam ítélni. Ugyanazért a 11-i új udvarlója ítéljen fölöttem bármiként, híreszteljen bármiket, én őt csak megvetéssel nézem le, előttem lévén alacsony lelke és teste, miként csúszott mászott, kegyelmekért esdeklett egy kis nyomorult hivatal elnyerhetéséért, és kocsisom bátrabban áll előttem kötelessége teljesítése után, mint ő elöljárói előtt. Én soha se politikai hitvallásom, se felvett elveimet senki tetszéséért, kegyelméért vagy hivataláért nem változtattam, se változtatni nem akarom.

Az illúzióknak is ellensége vagyok, azért ünnepélyesen nyilvánítom, hogy Wesselényitől egy bizonyos per megnyeréséért én 10 000 pengőforintot nem kaptam, az a szegény jó Vargáné minden tárgyat nagyítóüvegen szokott látni, nem rövidlátó és pápaszemet nem visel-e ő? Vagy tán öt érzékei körül az egyik, tudniillik a hallás, tompult? Vagy tán az ő szavaival élve: „10 000 pengőt ka254 Franklin, Benjamin (1706-1790), amerikai író, politikus, természettudós, közgazdász, filozófus.

111