Katona Csaba: „Azért én önnek sem igent, sem nemet nem mondtam.” Válogatás Slachta Etelka és Szekrényessy József leveleiből. 5. kötet (Győr, 2008)

III. „Egy polgár vallomásai"

szétmentünk épp éjfélkor történt, és így magam is, szokásomon kívül, később feküdhettem le.

Valahányszor egy kis barátságos estélyt adok, jobb ismerőseim és barátaim örömmel jelennek meg hozzám, és ez nékem, megvallom egy kissé hízeleg, átlátván hogy nem valamely rendkívüli vacsorák vagy kártya utáni nyerészkedések (mivel ezeket házamban nem ismerem), hanem az őszinte barátság vonzza hozzám őket. Tán ide járul az is, mivel a megválasztásban és meghívásban is egy kissé parallelizálgatni tudok; valamint tavaly, úgy ez idei első estélyemben is minden meghívottam vidám képpel jelent meg. Én mint házigazda legkevésbé voltam felvidult, mit tán jelen helyzetemnek és épp tegnap délben öntől vett becses levelének tulajdoníthatok, jóllehet, esti 6 óráig mint estélyem kezdetéig, majd négyszer olvasám át ön becses levelét, de tán este inkább újonnan azt olvasgattam és reája válaszoltam volna, mint a baráti körben társalogtam.

Csekélység ugyan, de ön, kedves Etelkám azt is tudja, hogy miből állottak estélyem étkei. Én harmadnapja egy falun lakó szegényebb sorsú kliensemtől — disznóölés ideje lévén most — kedveskedésül némi aprólékosságokat kaptam. Én az ilyesmiknek nem vagyok kedvelője, de miután annyira kért és unszolt elfogadásáért, gondolám, a diák példabeszéd után — „Ad almát, ad körtvélyt, kinek nincsen mása." —, és tán megilletődés nélkül visszautasítni bajos volna, elfogadtam. De mivel itt az idő lágy és én honn nem menazsérozok, barátaim pedig több ízben tréfálva felszólítottak: „Mi légyen oka annak, hogy te tavaly ilyenkor már négy mulatságos estélyt adál, ez idén meg csak egyet sem?". De volt még egy titulusom, adni ez estélyt, tudniillik külföldön, nevezetesen a londoni kikötőben, egy font valódi kínai teát vettem és még ezt sem kóstoltam meg sem magam, sem nem kóstoltattam meg másokkal. Pedig ugye mindenekben, úgy ily csekélységekben, nem is öröm, ha mással valamit nem közölhetünk, úgy nem is lehet jó a hozott tea, ha annak valódi jóságát mások is nem igazolják. Öt szűk szobáim telve víg kedvű barátaimmal, kik között egy vőlegény is volt, kinek vacsora alatt én emelek poharat. Minden erőltetésem mellett majdhogynem észrevevék rajtam a nem azonit, hanem, mint ön tante Sophiejának,235 úgy én is kissé mesterileg kikerültem. Némelyek klavírom mellett ülve énekeltek, mások némi változatok eljátszásában tüntették ki magukat, voltak kik whistet játszottak, mások társalogtak, utazásaikat beszélték el. Én főleg arra vigyáztam, hogy senki magát magán ne találja és az egésznek legyen meg a gömbölyűsége — de ismét nem azt írom le mit ígértem, tudniillik az étkeket és annak rendjét. 7 óra felé teáztunk, 9 órakor kezdődött a vacsora vesztfáliai sonkával, friss disznóaprólék, némi kotlettek, tésztás étel, saját termesztményű sült kolompárok (ezekről különösen híresek estélyeim), szőlő és alma, mindezekkel karlócai236 ürmös. Ön ismerősi közül jelen volt Rónay Lajos, volt füredi polkatáncosa, Schmerzing

235 Sigray Zsófia (Sophie) grófnő, báró Hauer Józsefné (t 1852), Etelka édesanyjának sógornője.

236 Karlóca, város Szerém vármegyében.

103