Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Győri céhek a XVI. század második és a XVII. század első felében
Győri céhek vallási jellegű társulása, amelyet a mesterek kérésére Gosztonyi János püspök és a káptalan oklevélben is megerősített. A legény társulás („kalendinum collegium seu ceha") a vándorló legények elhelyezését, a helyben dolgozók betegség idején történő ápolását, az elhalt társak temetését és a vallásos élet erősítését tűzte ki célul a mesterek közül választott atyamester felügyelete alatt.4 Noha az érintett iparágakban dolgozók tényleges számát nem ismerjük, önmagában a legénytársulás tényéből e szakmák művelőinek jelenlétét erőteljesebbnek ítélhetjük. A ruházati jellegű ipar relatív helyi fejlettsége pedig egybevág azzal az országos jelenséggel, amely a külföldi posztó és egyéb textil árú nagyméretű beáramlása nyomán ebben az időben kibontakozott. Nyilvánvalóan a gazdasági viszonyok alakították azt a társadalmi szituációt, amelyben a XVI. század első öt évtizedében több éven át szűcsök, szabók, posztómetszők foglaltak helyet a város bírái és esküdtjei között. Ezekben a szakmákban alkalmanként tetten érhető az az elszívó hatás is, amelyet Győr a kisebb mezővárosok iparosaira gyakorolt. így a szűcsök között ismerünk két olyan polgárt, aki a Sopron megyei Szany mezővárosból költöztek be az 1530-as években. Mészárosokat, akik a káptalani hússzékek bérlői voltak, vagy önállóan űzték a mesterséget, már a XIV. században (1391) említenek a városban. Céhük megalakulásának időpontját nem ismerjük, de 1540-ben, amikor egy Nyúlon fekvő szőlejüket eladták, bizonyosan hosszabb múltra tekintettek vissza.5 Kiváltságaik egy későbbi közlés szerint a budai és fehérvári mészárosok szabályainak mintájára készültek.6 Ez az információ ugyancsak a korai — esetleg Mohács előtti — céhalapítás tényét valószínűsítheti. A város életében korszakhatárt jelentő végvári építkezések és a végvárváros kialakulása — az 1550-es évek — előtt tehát a helyi ipar a ruházati és élelmiszer- iparban jutott el a céhes szervezettség fokára. A továbbfejlődéshez a lökést éppen a külső — erősen sajátos — tényezők adták meg. Itt kell egyúttal egy tévesen értelmezett adatot helyesbítenünk. A helytörténeti (és ennek alapján az országos) feldolgozások 1529-re datálják négy város — Győr, Komárom, Esztergom és Érsekújvár — közös ötvös céhének megalapítását. Valójában a jelzett közös céh 1603-ban nyerte el Hetesi Pethe Márton királyi helytartó, győri püspöktől — a pesti ötvösök 1529. évi kiváltságlevelének átírásával — saját privilégiumait. Szó sincsen így arról, hogy az ötvösipar itt akár ebben a közös formában is eljutott volna a XVI. század elején a céhalakításig, mint az ország északi városaiban vagy Erdélyben.7 4 BEDY VINCE: A16. és 17. századi győri kalendás egyesületek. Győri Szemle, 1. (1930). 5 GyEL GyKHL Felvallási jegyzőkönyvek. 1. köt. 46. 6 AMB PVL Missiles. No. 7887. 7 A céhlevél magvát képező 1529. évi pesti céhszabályokat hibás bevezető résszel Szávay Gyula közölte (SzÁVAY GYULA: Győr. Monográfia a város jelenkoráról a történelmi idők érintésével. I. rész: a régi Győr 1848-ig. Győr, 1896). Az eredetiről készült XVIII. századi hibás másolat nyomán a tévedést továbbvitte a győri ötvösök történetének avatott kutatója, Jankó László is (Jankó LÁSZLÓ: A 93
