Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Gazdasági és társadalmi változások Győrött a 16-17. század fordulóján
Gecsényi Lajos adott a velencei marhakereskedők magyarországi felvásárló tevékenységének ismételt engedélyezése 1603-ban. A velenceiek és más olasz városok megbízottai szívesen jöttek a győri vásárokra, ahová egy részüket a helyismeret és a régebbi üzleti kapcsolatok is kötötték. Az 1600-as évtized derekán a Buda-Győr-Bécs, illetve Székesfehérvár- Győr-Bécs útvonalon nyugat felé áramlott ismét a magyar szarvasmarha, juh, sertés, az állatbőr, s onnan viszonzásul textíliák, vasáruk és más iparcikkek érkeztek. A végvári katonaság és a városi lakosság ellátására nagyobb mennyiségű bort is szállítottak a belföldi forgalomba, a Balaton-felvidékről és Somló környékéről Győrbe. A győri kereskedő-polgárok tevékenysége elsősorban a különböző áruk ösz- szegyűjtésére és a helyi szükségletek kielégítése mellett nyugat felé való továbbítására összpontosult. Részben átvették a hódoltságiaktól a felhajtott állatokat, részben maguk is leutaztak a dél-dunántúli területekre, hogy ott vásárolják fel a jószágokat. Ilyen céllal utazott Latos Mihály 1621 februárjában (Fehérvár-) Csurgóra sertéseket vásárolni.45 Több alkalommal találkozunk olyan esetekkel, amikor a győri kereskedők nagyobb összegeket előlegeztek az alföldi tőzséreknek az állatok felvásárlására és felhajtási költségeire. Czentner Farkas győri kereskedő 1640. augusztus-1642. március között 6 kecskeméti tőzsérek adott 2-400 tallért, illetve 900 tallért „baromra".46 Ez a hitelezés a folyamatos felhajtás biztosítása érdekében indokolt és szükséges volt, hiszen egy 1629. augusztusi adat szerint a győriek csak egyetlen napon 772 ökröt adtak el a bécsi piacon.47 A kereskedőknek ez a többsége — s őket nevezhetjük tőzséreknek — kizárólag a mezőgazdasági termékek exportjával foglalkozott, ez biztosította megélhetésüket. Vagyonuk zömét az üzlet alapját képező forgótőke kötötte le, s ritkán halmozódott fel olyan felesleg, amely lehetővé tette — a lakóházon kívül — az ingatlanszerzést vagy a más kereskedelmi ügyletekben való részvételt. Az 1609-ben elhunyt Szabó Miklós hagyatékában 800 tallért, 900 aranyat, mintegy 700 magyar forintot találtak a város emberei, s ezen felül még 900 forintja volt ökör- és borkereskedésben. A már említett Czentner Farkasnak 1642- ben 2250 tallérja volt marhakereskedésre kiadva, 1500 tallérja más kereskedőtársaságoknál, 830 tallérja pedig egyéb adósoknál feküdt. Ingatlanként csupán egy lakóházzal rendelkezett. Bodó Mihály volt városbíró végrendeletében 500 magyar forint készpénzről, ezüsttárgyairól, fegyvereiről, állatairól (17 ló, 79 gulyamarha, 4 ökör, 170 juh) emlékezett meg.48 Tolnai János deák kinnlevőségei végrendelete: uo. Fasc. 296. No. 28 819; A tiltási ügyek: GyMJVL GyVL Tanácsülési és ítélkezési jegyzőkönyvek. 1. köt. passim. 1601: uo. 1. köt. 11.1604: GyEL GyKHL. 45 GyMJVL GyVL Tanácsülési és ítélkezési jegyzőkönyvek. 4. köt. 176. 46 GyEL GyKHL Libri testamentorum. 2. köt. 130-131. 47 ÖStA HKA NOHA Fasc. 26 589-592. 48 GyEL GyKHL Libri testamentorum. 2. köt. 24. 82
