Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Gazdasági és társadalmi változások Győrött a 16-17. század fordulóján
Gazdasági és társadalmi változások Győrött maradt az egyetlen kenyérkereseti lehetőség. így találkozunk a végvári tisztek sorában némái Kolos Jánossal és mérgesi Poky Lázárral, a Győrtől délre fekvő hódolt területek földesuraival; Gerdaryth Horváth György szentmártoni gyalogvajdával, aki Szlavóniából menekült; Dombay János győri gyalogvajdával, aki Tolnából jött Győrbe. Bármennyire is sovány megélhetési forrás volt a vitézkedés, az állandóan hullámzó török-magyar határszéli harcokban a zsákmányhoz, a vagyonosabb török fogolyhoz való hozzájutás — s ezzel a mégoly csekély „vagyonszerzés" — lehetősége adva volt. A török foglyokkal történő kereskedés a végvári élet mindennapi jelenségeihez tartozott. (Természetesen a fogságba esés, a váltságdíj előteremtése érdekében a teljes eladósodás réme minden végvidéki feje felett fenyegető pallosként függött.5) A győri végvárvárosban a karddal szerzett pénz befektetésére lehetőségek egész sora kínálkozott: a városi házvétel, a kereskedelemben való részvétel, nemesi jószágok zálogba vétele a hódoltsági falvakban. Azok a nemesvitézek, akik mindezzel élni tudtak, előbb-utóbb aktívan bekapcsolódtak a városi és megyei közéletbe, annak jelentős személyiségeivé váltak. Tipikus példaként említhetjük Grebechy Gergely lovasvitéz, majd gyalogosvajda pályafutását. 1567-ben mint révfalusi nemesember tűnt fel, aki Delphini Zachariás bíboros, győri püspök adminisztrátortól révfalusi házára örökös mentességet kapott. 1573-ban még révfalusi jelzővel szerepel, amikor győri kőházát adja el. Hat évvel később már lovasvitézként vásárolta meg a káptalantól a magtalanul elhalt Bálint deák, városi jegyző piactéri házát. A továbbiakat csak vázlatosan érdemes felsorolni. 1580: Kisbaráton szőlőt vásárolt, 1581: Sibrik Jánostól bérbe vette egy évre Csécsény pusztát, 1584: Sárkány Miklóstól 3 kisbaráti jobbágytelket vett, zálogba, 1588: ns. Dallos Pál győri polgárral közösen zálogba vette Sibrik Páltól Tényő predium felét, 1589: újabb zálogos telkeket vett át Kisbaráton Saághy Miklóstól, 1590: további 3 jobbágytelket vett zálogba Koroncón. Közben a lejárt zálogos jószágokat újra és újra meghosszabbította.6 1601 táján bekövetkezett halálakor családja nemcsak vagyont, de komoly társadalmi tekintélyt is örökölt. Gyermekei a következő 30-40 esztendőben a város és a megye vezető rétegének tagjai. Hasonló utat tettek meg ócsai Pázmán Ferenc fővajda, Vajda Kristóf lovaskapitány és mások. A katonák térfoglalásával egy időben és azzal összefüggésben a polgári lakosságon belül is sajátos új csoportok jelentkeztek. A végvári katonaság ellátásának, élelmezési-ruházkodási és fegyverzeti igényeinek kielégítésére, biztosítására a helyőrséggel együtt idegen nemzetiségű — osztrák vagy birodalmi német — iparosok, kereskedők, hivatalnokok érkeztek a városba. Számuk az évek folyamán a katonaságtól elbocsátott és itt letelepedett mesteremberekkel gyarapo5 Takáts SÁNDOR: Az igazi szegénylegények. UŐ: Szegény magyarok. H. n., é. n. 10-32. 6 1567: GyEL GyKHL Lad. 24 Fasc. 1. No. 405. A többi adat a felvallási jegyzőkönyvek 3., 4., 5. köteteiben passim. 73
