Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
A döntést előkészítő hivatalnoki elit összetételéről. A Magyar Kamara vezetői és magyar tanácsosai a 16. században
A Magyar Kamara vezetői Pozsony megyei köznemességhez tartozó Vízkelethy, aki pályája kezdetén, 1561-ben a Kamara írnoka volt, a bécsi béke és az 1608. évi országgyűlés előkészítésében szerzett érdemeiért nyerte el 1608-ban a királyi tanácsosi és a méltó- ságos, azaz a bárói címet. Az 1610-es évektől az ismeretlenségből felbukkant veglai Horváth Gáspár, a hivatalnok értelmiségként felemelkedett zombori Lippay Gáspár, majd elsősorban Pálffy Pál és csekélyebb mértékben Zichy István irányításával a tanácsosok összetételében fokozatosan visszaállt az előző századból ismert, bár tartalmilag nyilvánvalóan változó egyensúly, ami jellemző maradt egészen az újabb válsághelyzetig, a „főúri összeesküvésként" számon tartott rendi mozgalom felszámolásáig, Leopold Kollonich püspök kamaraelnöki megbízatásáig, 1672 januárjáig. A következő kutatási fázis feladata lesz ennek a helyzetnek a feltárása és elemzése. A töredékes adatokból kibontakozó kép ismeretében talán nem elhamarkodottan állíthatjuk, hogy a Magyar Kamara a testület megalakulásától eltelt hét évtizedben olyan vezető tisztviselőkkel működött, akik nemcsak a központi akarat fegyelmezett végrehajtói voltak, hanem pályájuk, rokoni kapcsolataik szövevényétől meghatározottan a magyar rendi érdekek, vagy legalábbis egyes rendi lobbik képviselői is. Ezt a konszenzust a sajátos körülmények — az idegenben tartózkodó uralkodó és idegenben működő központi kormányhivatalok helyismeret és információ hiánya, az akut hadiállapot (hosszú ideig polgárháború) okozta területi széttagoltság, a nyelvi nehézségek, az eltérő adóztatási és birtokjogi hagyományok — bonyolult szövevénye tette lehetővé. Mindaddig, amíg valamely konfliktus töréssel nem fenyegetett. 487
