Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
A döntést előkészítő hivatalnoki elit összetételéről. A Magyar Kamara vezetői és magyar tanácsosai a 16. században
Gecsényi Lajos Megbízatásuknál nyilvánvalóan az uralkodó iránti hűség, a magas szintű iskolázottság, a tájékozottság és a szervező készség játszottak szerepet. A már korábban is Ferdinánd diplomáciai megbízatásait teljesítő Pemfflinger éppúgy, mint Peregi az első napoktól kezdve Ferdinánd tántoríthatatlan hívei. Az utóbbi már jelen volt az 1526 decemberi pozsonyi királyválasztó országgyűlésen, 1532- ben, képviselte az uralkodót a kenesei és a pozsonyi gyűléseken, 1534-ben több főpap és főúr társaságában ott volt, amikor a király a török követséget fogadta. 1537 októberében Jurisich Miklós szlavóniai főkapitány, Batthyány Ferenc vasi főispán és kövendi Székely Lukács társaságában követ a szlavón rendekkel folytatott tárgyalásokon, és eljárt számos más megbízásban.34 És nem volt ez másképpen a többi tanácsos esetében sem, hiszen Reichersdorffer, Sibrik, Péterváradi, Werner, de még Rajky is, számos szálon kapcsolódtak Ferdinánd táborához. Személyükben ténylegesen körvonalazódott a néhány fős kamarai tanács személyi összetétele, akár azt is mondhatnánk némi túlzással, hogy refe- ratúra-rendszere. Egy vagy két kancellista, aki jártas a politikában, a jogban és a diplomáciában is, a tisztviselők közül leggyakrabban a pénztárnok, a számvevő és végül a központi udvari hatóságok képviselője, olykor egy a gazdálkodáshoz értő szakember valamint a „német tanácsos". Természetesen alig van olyan év, amikor mindenki egyszerre jelen lett volna. Arra viszont, hogy ez a képlet egy sok évtizeden át változatlan, legfeljebb szerényen módosuló felosztás, az 1550-es években kezdődött cserék szolgáltattak bizonyítékot. Ezek célja sejthetően éppen a megöregedett tanácsosok cseréje volt, amire utalni látszik az a tény, hogy egy 1554. évi számadásban még feltüntették Péterváradi Balázst, Reichersdorffer Györgyöt és Wemer Györgyöt ámde mindhárman királyi tanácsosként kapták a fizetésüket.35 1549-ben némiképp váratlanul Dessewffy Jánost, a törökök elől Pozsega megyéből Észak-Magyarországra menekült középnemest rendelte az uralkodói akarat tanácsossá. Talán nem is másért, mint az átmenetileg földönfutóvá lett egykori pozsegai főispán megélhetésének a biztosítására. Noha 1554-ben a Magyar Királyság udvarmesteri méltóságába, azaz a főméltóságok közé emelte a királyi kegy,36 ez mit sem változtatott helyzetén, bár kétségkívül hozzájárulhatott ahhoz, hogy megszakítva az egyházi rangú vezetők sorát 1557-1561 között prefektusként irányíthatta a hivatalt. 1554-ben, rajta kívül, Szerémi Sebestyén (1547-1554) kora egyik legtapasztaltabb hivatalnoka: 30 évvel korábban az üzletelő nagyúr, ákosházi Sárkány Ambrus,37 1537-1541 között Thurzó Elek ország34 1526: ISTVÁNFFY MIKLÓS: Magyarok dolgairól írt históriája. Tállyai Pál XVII. századi fordításában. 1/1. 1-12. könyv. S. a. r.: Béníts PÉTER. Bp., 2001. 237.; 1532: Magyar országgyűlési emlékek. Szerk.: FraknÓI Vilmos. I. köt. Bp., 1874. 348., illetve 435.; 1534: ISTVÁNFFY M.: i. m. 320.; 1537: ÖStA HHStA UA Fasz. 32. Konv. C. 88-96. 33 ÖStA HKA HFU RN 3.1552 Dez. 52-, 36 Udvarmesteri kinevezési okirata: MOL A 57 3. köt. 217-218.1554. június 1., Bécs. 37 Szerémi kezdetben „Sebastianus litteratus de Karom", később „de Zerem", majd „Sebastianus Seremiensis" név alatt bukkant fel, azaz nyilvánvalóan a szerémségi Karom városából érkezett az 480
