Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Győr városa 1526 után
Gecsényi Lajos helyét Szabó Bálint győri lakosnak 7 forinton adta el. 1565-ben a néhai Mészáros István leánya Anasztázia asszony, Nataniel deák (alias Renander) bécsi polgár felesége tiltakozott Győr környéki javainak elfoglalása miatt.83 — A győri vásárok látogatottságára utal — a többi között — a káptalan piactéri „nagy vendég- fogadójának" forgalma, melyet mindig tehetős polgárok (pl. Vendégfogadó — Bíró — Farkas, 1527-1529,1534 városbíró) béreltek.84 A győri kereskedők részvétele a távolsági kereskedelemben — éppen a helyi és közeli vásárok látogatottsága miatt — viszont csekélynek mondható. Az 1542. évi óvári harmincadnaplók adatai szerint Győr a vámolt értékek listáján a 32. helyen állt 2132 forint forgalommal, amiből 2124 forint volt a behozatal. Az arányok érzékeltetésére érdemes hozzátenni, hogy Pozsony 51007 forint, Székesfehérvár 21967 forint, Pest 21456 forint értékkel állt az élen, s még a csallóközi Somorja is megelőzte Győrt 2177 forinttal.85 A győri kereskedők nyilvánvalóan akkor utaztak külföldre, ha a saját árucserekörzetük ellátására szükséges árucikkekhez nem jutottak másként hozzá. Ezt példázza, hogy 1540-ben és 1548-ban Kalmár András (András mercator) Bécsből szállított fűszereket Győrbe.86 A helyi piackörzet határaira — a 15. század végéről idézett adatokra alapozva — a piacokon megjelenő falusiak helyéről következtethetünk. így a határok dél felé Szentmárton és Tét vonalában, északon a Mosoni-Duna közvetlen túlpartján vonhatók meg teljes határozottsággal. Nyugaton a vonzáskörzet valamelyest átterjedt a Rábán, nemcsak a Győr megyei Tóközre, de Sopron megye folyó menti falvaira, illetve Moson megye ugyancsak megyehatár menti településeire. A keleti részeken (1529 után jórészt pusztult vidék) a vonzási körzetet nem lehet meghatározni. Délen Pápa és Szany, nyugaton Ovár és Somorja azok a mezővárosok, ameddig a győri kereskedők rendszeresen eljutottak, s ahová személyi kapcsolatok fűzték őket. A kereskedők társadalmi helyzetére, súlyára — csakúgy, mint az iparosok esetében — a különböző adásvételi ügyeletek s a városvezetésben betöltött szerepük adnak támpontot. A Szent István-negyed kőházaiban Kalmár András, Kalmár Balázs, Kalmár Bálint, Kalmár Farkas, Kalmár Dénes; a piac tér környékén Kalmár Benedek és Kalmár László kereskedők laktak. Kalmár Dénes és Balázs többszörös városbírák, mások (Kalmár Bálint, Posztómetsző Kristóf) esküdtek. A kereskedők közül került néhány olyan család, melynek tagjai a kereskedelemben szerzett tőkéjüket különböző kölcsönügyletekben s más vállalkozásokban kamatoztatták. Kisebb-nagyobb összegeket adtak kölcsön a káptalannak s polgártársaiknak, bérbe vették a káptalani tizedeket, olykor betársultak egy-egy nagyobb kereskedelmi akcióba. Több alkalommal városi tisztségviselők, földes83 1539: uo. 1. köt. 39.; 1540: uo. 1. köt. 54.; 1540: uo. 1. köt. 55.; 1565: uo. 2. köt. 278. 84 GyEL GyKML Számadáskönyvek. 2. köt. 2-3. 85 Ember Győző: Magyarország XVI. századi külkereskedelmének történetéhez. Századok, 95. (1961) 1. sz. 40-41. 86 GyEL GyKML Számadáskönyvek. 1. köt. 48. 44
