Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
A Szepesi Kamara vezető tisztviselői 1646-1672 között
A Szepesi Kamara vezető tisztviselői Más jellegű volt viszont az a kérés, amelyet ugyancsak Mosdóssy fogalmazott meg 1655-ben Aszalay Istvánhoz, a Magyar Kamara nagy tekintélyű tanácsosához, Melczer Lajos utódlása ügyében írt levelében. Ő három kamarai hivatalnokot hozott szóba (Bélaváry, Sándor, Podbelányi), akik mindenki másnál jobban megfelelnének a posztra. Nyomatékül azonban hozzátette: „Az Tekintetes Camera eő k[e]g[yel]mek keözzül egyiket valaszthattya, kerem penigh k[e]g[yel]medet nagy bizodalommal, ha lehet idegent az Tekintetes Camera ne hozzon be, mert most es az varmegieken menyi sok kiáltás vagion giakran az Camerakra, mellyeket tudgia Isten méltatlan cselekesznek."31 Az „idegen", a körülményeket tekintve, több mint bizonyosan olyanokra vonatkoztatható, akik nem álltak kamarai szolgálatban, miután külföldi személy ekkortájt sem a pozsonyi, sem a kassai kamaránál nem viselt hivatalt. Azaz a rangidős első tanácsos mindenképpen valamelyik belső, ismerős embert szerette volna maga mellett látni vezető poszton. Természetesen arról, hogy ez általános vagy egyéni álláspontot tükrözött, a források nem adnak felvilágosítást. Lehetőségünk van azonban arra, hogy megvizsgáljunk egy olyan esetet, amikor két pályázó kísérelt meg elnyerni egy állást. 1658. október 28-án, egy héttel Mosdóssy halála után ugyanis már elkészült a Magyar Kamara javaslata a megürült állásért folyamodó szigeti Vas Márton Bereg megyei alispán kinevezéséről. Miután az előterjesztést jegyző Zichy István prefektus és tanácsos társai (Ordódy Imre, Senkviczy Mátyás) saját bevallásuk szerint nem igazán ismerték Vast, elsősorban az ajánlókra, Wesselényi Ferenc nádorra és Lippay György esztergomi érsekre illetve más felső-magyarországi előkelők (sajnos egyik esetben sem ismert) véleményére hagyatkoztak. Mielőtt azonban Bécsben a döntés megszületett volna újabb folyamodás érkezett az uralkodóhoz, mégpedig Cherney (Cserney, Csernej) Pál országbírói ítélőmestertől. Mi több, a bécsi és pozsonyi forrásokból az is kiderül, hogy Cherney összesen három kérvényt küldött az udvarba az állás elnyerése érdekében. A beadványokhoz a kor szokásai szerint csatolt ajánlásokban32 maga az országbíró Nádasdy Ferenc, homonnai Drugeth György ungi főispán, Somogyi Ferenc leleszi prépost és Sennyei Ferenc kállói kapitány vetették papírra az ítélőmester tulajdonságait méltató soraikat, amelyek egybehangzóan emelték ki jó katolikus voltát és a Kamara területére vonatkozó ismereteit.33 A döntés, amely nem egyszerűen a tanácsosságot, hanem 31 Uo. E1681.1. 441. sz. 32 A kamarai irat-sorozatokban számos esetben találhatunk ilyen ajánló leveleket, hiszen a pályázókat a pozsonyi vagy a bécsi kamarák aligha ismerhették, mint ezt éppen a Vas Mártonra vonatkozó javaslat is mutatta. Homonnai Drugeth György főispán 1658. január 31-én Így ajánlotta Petrovay Györgyöt a homonnai harmincadosságra: „Petrovay Georgy uram eo Felségének eleitül fogvast hű szolgaia volt s élete fottaig akaris maradni, az haborusagos időkbenis nem keveset szolgait; Mivell eo Felsege is az jámbor es hű szolgáknak faratsagos szolgalattyokat megh szokta jutalmazni; melyre nézve pro successione eő kelmét azon harmincadossaghra alkalmatosnak ítélném lenni; Minekokáért kegelmeteket kérem, a Nemes Kamaranak, mint bene merita personat recommendallya a kegyelmetek; noha Enis több Fölföldi joakaromait es azon dolgot illető rendeketis requirálni el nem mulatom felőle." MOL E 23 4. cs. 1658. január 31. 33 ÖStA HKA HFU RN 204.160., 170-172. 459
