Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
A Szepesi Kamara vezető tisztviselői 1646-1672 között
A Szepesi Kamara vezető tisztviselői nyeként 1646 nyarán megindult a hivatal működése, ami ettől kezdve közel negyed századon át azonos keretekben folytatódott, 1648 októberétől újból Kassán. A viszonylag gyors újraindulás azért is figyelmet érdemel, mert a pénzügyigazgatással ellentétben a felső-magyarországi főkapitányi tisztséget egy 1647. évi elvetélt kísérlet után, majd csak Rákóczi fejedelem 1648. október 11-i halálát követően, november végén szervezték újjá: Wesselényi Ferenc főkapitány beiktatási esküjét a hónap 26. napján tette le Kassán.7 A Kamara működése 1646-tól kezdve azután közel negyed századon át azonos keretek között folytatódott, 1648 októberétől, Rákóczi fejedelem halálától újból Kassán. Ez azt is jelentette, hogy ekkor a fejedelem elhunytával a néhány éve ismét Erdélyhez csatolt hét vármegyéből öt királyi fennhatóság alá került vissza. A kamara eredeti hatásköre 1659 második felében a márciusban lemondott II. Rákóczi György és Lipót királyi biztosa, Radolt Kelemen között júniusban kötött szerencsi szerződés értelmében vált teljessé, amikor Szabolcs és Szat- már megye is visszakerült a királysághoz.8 Ezeket az évtizedeket az országrészben kezdetben változatlanul az erdélyi helyzet kihatásai, az ezekkel kapcsolatos katonai események (az 1660. és 1661. évi császári hadfelvonulások), később viszont a köznemesi-főúri ellenzéki mozgalom szerveződése jellemezték. Ez utóbbi azonban a mozgalom nyílt szakaszának a kezdetéig és az azt követő megtorlásig alig éreztette a hatását a tisztviselők életében. Ekkor, mint a végrehajtó hatalom eszközeire, a „rebellisek" javainak az elkobzásában osztottak rájuk szerepet. Ezt annál is inkább számon kérték tőlük, mert 1655-től egy magas rangú végvári katona (győri főkapitányhelyettes), a feltétlen királyhű Zichy István ült a Magyar Kamara elnöki székében. Gazdaságilag a vám- és pénzügyigazgatásra elsősorban a borexportnak a hegyaljai szőlőművelés fellendülésével összefüggő növekedése, az újonnan érkezett nagy létszámú katonaság ellátási igényeinek a kielégítése, valamint az Erdély és Lengyelország közötti kereskedelem tranzitvonalainak a felügyelete gyakoroltak elsősorban hatást. A Szepesi Kamarát 1648-tól két tanácsos irányította, közülük a rangban idősebb (senior consiliarius) volt, még ha nem is kinevezett vezetőként, a meghatározó személy. Az ügymenet, az aláírási jog gyakorlása egyértelműen ezt mutatják, miután mindkét tanácsos kassai jelenléte esetén a senior bontotta a postát, az ügy tárgyalását követően meghozta a döntést, „kiadmányozta" a jegyző által készített ügyiratot, melyet első helyen ő írt alá. Mellettük a hivatali szervezet az évszázad derekára fokozatosan kiteljesedett és az 1660-as évek elején a pénztárnokból, a titkárból (egyben királyi jogügyi aligazgató), az altitkárból (egyúttal 7 Wesselényi 1647. évi kinevezésére: MOL E 136 No. 45. 353-360 és ÖStA KA Bestallungen No. 1438. és No. 1482. Beiktatási esküje: MOL E 210 Militaria 121. t. No. 40-41. 8 Gooss, Roderich: Österreichische Staatsverträge. Fürstentum Siebenbürgen (1526-1690). Wien, 1911. (Veröffentlichungen der Kommission für Neuere Geschichte Österreichs, 9.) 816-820. No. 78. Vö. még LUKINICH IMRE: Erdély területi változásai a török hódítás korában, 1541-1711. Bp., 1918. 455
