Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Folytonosság és megújulás Magyarország és a felnémet városok gazdasági kapcsolataiban a középkortól a kora újkorig
kesítési lehetőségeket teremtett, többek között a német városok kereskedelme számára is.59) Az évek múltával azonban egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy az aggodalmak nem igazán megalapozottak, mi több, egyik hatalom hatóságai sem akarják megakadályozni alattvalóik kereskedését, mert idejekorán felismerték a benne rejlő érdekeket és lehetőségeket. Nem volt véletlen, hogy a Szülejmán szultánnal kötött fegyverszünet rendelkezéseit becikkelyező 1547. évi nagy- szombati törvénycikkek 3. pontja kimondta: a kereskedők — a vámok megfizetése mellett — szabadon űzhetik foglalkozásukat.60 A kereskedelmi forgalmat legálisan megcsapoló állami belső és határvámok bevételei rövid idő alatt mind a királysági, mind a török oldalon a költségvetés számottevő hányadát alkották. Miként az sem lehetett kétséges, hogy a német-római birodalomnak és az osztrák tartományoknak elemi érdekei fűződnek a török megszállás alatt álló területekről vagy azon át érkező élőállat-export fenntartásához. Ilyen értelemben váltott levelet 1549-ben a magyar helytartóság és Kászim budai pasa, amikor hangsúlyozták, hogy érdekeiknek az felel meg, ha a kereskedelem a fegyverszünet rendelkezései szerint folyik tovább.61 1566 tavaszán a kérdéskör minden aspektusa teljesen egyértelműen került napirendre, miután a katonai élelmezési hatóságok nevében Christoph Teufel főélésmester (Oberproviantmeister) a háborús előkészületektől indíttatva azt javasolta az alsó-ausztriai kormányzatnak, hogy tiltsák meg a bajoroknak, cseheknek és más külföldieknek a marhák felvásárlását és kivitelét, az állatokat pedig foglalják le a katonaság élelmezésére. A tartományi kormányszervek alapos megfontolást követően Teufel előterjesztésének elutasítását javasolták. Érvelésük szerint a rendelkezés számottevően csökkentené a vámbevételeket; a húsimportra szoruló országok gazdasága nem rendelkezik élelemtartalékokkal, a szállítások elmaradása súlyos gondokat okozna a lakosságnak; a kiviteli tilalom kijátszására a marhahajtók minden bizonnyal új utakat keresnének, és a rendelGecsényi Lajos 59 A külföldi és hazai hadiszállítások nagyságrendjét, jelentőségét a történeti kutatások a mai napig nem tisztázták részleteiben. A belső magyar viszonyokat illetően a legátfogóbban H. Németh István írt a kérdésről: H. NÉMETH ISTVÁN: Végvárak, városok, hadseregszállítók. A felsőmagyarországi városszövetség és a védelmi rendszer, 1526-1593. Történelmi Szemle, 42. (2000) 3-4. sz. A német birodalmi és osztrák kapcsolatokra ld.: PÁLFFY GÉZA: A Habsburg Birodalom hadi- gazdasági kapcsolatai a magyarországi végvárrendszerrel a 16. század második felében (a kassai királyi hadszertár példáján). Tanulmányok Bánkúti Imre 75. születésnapjára. Szerk.: Mészáros Kálmán. Bp., 2002. 60 Magyar törvénytár. 1526-1608. évi törvényczikkek. Bp., 1899. 189-191. Vö. még Petrftsch, Ernst Dieter: Der habsburgisch-osmanische Friedensvertrag des Jahres 1547. Mitteilungen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung, 38. Wien, 1985. 61 Kászim pasa, a budai kincstartó és Véli esztergomi szandzsákbég amiatt panaszkodtak, hogy a királyi területről nem engedik áruikkal szabadon kelet felé utazni a kereskedőket. Kilátásba helyezték, hogy válaszul megtiltják a nyugati marhahajtást. Várday Pál helytartó levelében közölte, hogy ólmot és fegyvert valóban tilos a törököknek eladni, de arra is felhívta a figyelmet, miszerint a marhahajtás nem csekély haszonnal jár a szultán számára. RjUGONFALVl] Kiss István: A magyar helytartótanács I. Ferdinánd korában és 1549-1551. évi leveles könyve. Bp., 1908. 61-62. No. 47. 420
