Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Győr városa 1526 után
Győr városa 1526 után (búza-, árpa- stb.) vetéseiről és — a Búzapiac elnevezésben — a gabona árucseréjéről szólnak.58 Már utaltunk a mezővárost 1538-ban Török Bálint csapatainak támadásakor ért károkra. A kárjegyzék egyes tételeiből szemléltetően tűnik elénk a város gazdasági élete. A támadók elhajtották Borbély Pál 6 ökrét, 10 borjúját, 8 üszőjét, Szaniszló molnármester 80 ökrét. Valamennyi háznál szerepelnek a tűzben elpusztult, zabbal teli kádak és boroshordók.59 1550-ben azokról a károkról állítottak össze jegyzéket, amelyeket a városban tartózkodó katonaság okozott a lakosságnak. A sérelmek között szerepel az az eset, amikor a katonák a hazatérő marhacsorda előtt bezárták a város kapuját, és emiatt több polgár jószága elpusztult, köztük ökrök, tehenek és borjak.60 1555-ben Marcalthőy Miklós megyebeli nemes a legelőről hajtotta el Ötvös Benedek, Mészáros Lőrinc, Mészáros György polgárok ökreit.61 Lovakat a rendszeres fuvarozásra, távolsági személy- és áru- szállításra berendezkedett és kötelezett kocsisok (Kocsi utca, Szent Benedek utca) bizonyára nagy számban tartottak. Hasonló a helyzet pl. a bárányokkal, amelyekről a káptalannak fizetett tizedpénzek elszámolásaiból szerezhetünk tudomást.62 A végvári huszárság egyébként a város legelőjét is elfoglalta saját lovai számára ("quandam insulam Akol vocatam, in qua Civitatensium pascebantur").63 E legelő elvesztése és pótlása komoly gondokat okozott a városnak. Az 1560-as abdai határjárás így emlékezik meg erről: „A város Akla: Mivelhogy a sziget (ti. az Akol sziget — G. L.) elvesztése után félő volt barmot a győri mezőn őrizni, és gyakorta a törökök elhajtották a mezőrül a barmot, a barmot legeltették ott az abdai földön, mivelhogy az a hely igen bő és dús volt. Az árkot is a győriek ásták volt, hogy az ellenség lóval át ne mehessen. Akkor az jó szomszédságért az abdaiak eltűrték, mivelhogy ők akkor az inneid való falu földről átköltöztenek volt a Rábcán és az ő marhájukat is túl járották."64 Az állattartás és szántóföldi termelés mellett igen nagy jelentőséggel bírt évszázadok óta a Győrtől délre fekvő sokorói dombokon folytatott szőlőművelés. E szőlők főként egyházi birtokosok kezén levő falvak határában fekvő jobbágyi szőlők voltak, melyekhez vétel, öröklés, bérlet, esetleg saját ültetés révén jutottak a győriek. Az 1534-1560 közötti időszakból 293 ismert extraneus szőlőtulaj58 Elsősorban a végvári katonaság elleni panaszok sorában találkozunk ezekkel az adatokkal. 1544: GyEL GyKML Téka XIV. No. 2392.; 1550: GyEL GyKHL Lad. 16. Fasc. 47. No. 2347. 59 GyEL GyKHL Lad. 29. Fasc. 60. No. 3581. 60 Uo. Lad. 16. Fasc. 47. No. 2347. 61 MTAK Czech-gyűjtemény. 15/III. 92. sz. 62 A káptalani számadáskönyvek leggyakrabban visszatérő bejegyzései a fuvarosokról, kocsisokról szólnak, akik terményeket, bort szállítottak, káptalani megbízottakat fuvaroztak. A latin „curifer" szó magyar megfelelője a „kocsi" is gyakorta előfordul kocsis értelemben. A váralja egyik utcájában a Kocsi utcában egy tömbben lakhattak. Ugyancsak szó esik a révfalui révben dolgozó hajósokról, akik hajóikkal Püski, Moson és Győr között bonyolítottak le forgalmat. 63 GyEL GyKHL Lad. 16. Fasc. 47. No. 2347. 64 GyEL GyKML Számadáskönyvek. 3. köt. 214. „Metales super Abda". 39
