Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)

Folytonosság és megújulás Magyarország és a felnémet városok gazdasági kapcsolataiban a középkortól a kora újkorig

Folytonosság és megújulás

Istvánnak, a Magyar Kamara elnökének, 750 rajnai forint értékű posztót hitelezett.32

Miközben Buda életben maradt német polgárai már az 1529. évi török ostromot követően — sokan éppen rokonságukhoz — Bécsbe,33 mások Pozsonyba vagy Nagyszombatba költöztek, a magyar lakosság vezető rétege a központi városokból döntően 1541-1542 után távozott. Ők korábbi összeköttetéseiknek megfelelően kisebb részben ugyancsak a nyugati városokba (Pozsony, Nagyszombat), nagyobbrészt azonban a török megszállástól mentes Kelet- Magyarország városaiba (Debrecenbe, Nagyváradra, Nyírbátorba és Kassára) mentek, ahol ismereteikkel, tapasztalataikkal, kapcsolatrendszerükkel hozzájárultak a kereskedelem politikai és katonai határokon átívelő folyamatosságának a megőrzéséhez.34 Ez elősegítette azt, hogy azok az idegen kereskedők, akik az állandósult hadjárások miatt már az 1530-as években is egyre kevésbé merészkedtek Magyarország belsejébe, Bécsből is megtarthassák régi üzletfeleiket.35

Bár az 1542. évi nyugat-magyarországi harmincadjegyzékekben még több nürnbergi (6), regensburgi (6), passaui (5), müncheni (3), illetve egy-egy kölni, ulmi, aacheni és mainzi kereskedő szerepelt, igaz, majd valamennyien szerény áruimporttal,36 1545-ben már egyetlen németországi kereskedőt sem találunk a vámjegyzékekben regisztrált több száz név között.37 Mindeközben a pozsonyi és nagyszombati tanácsülési jegyzőkönyvekben éveken át számos német kereskedő üzleti ügyét jegyezték fel. Hogy néhány konkrét példát említsünk: a boroszlói, dinckelspüli, bergamói, amszterdami, sziléziai, londoni, illetve karasia posztót

32 MOL E 21.1539.43.

33 Igen tanulságos Bécs város tanácsának I. Ferdinándhoz intézett keltezetlen (tartalmilag az 1530-as évek kezdetére datálható) beadványa, amelyben részletesen elpanaszolja a magyar menekültek bécsi megtelepedéséből adódott gondokat, mindenekelőtt a szűkében lévő polgárházak megszerzését és a bécsi kiváltságok kihasználásával folytatott kereskedelmi tevékenységet. ÖStA HKA NOHA RN 289/2. W 61/c/50B. 598-604.

34 Kubinyi A.: Buda és Pest szerepe, i. m.; GecsÉNYI LAJOS: Az Edlasperg-ügy. A magyar kereskedők bécsi kapcsolatai a 16. század első felében. Történelmi Szemle 35. (1993) 3-4. sz. 287., továbbá: BESSENYEI JÓZSEF: Budai és pesti menekültek Eszakkelet-Magyarországon a XVI. században. Város és társadalom a XVI-XVIII. században. Szerk.: BESSENYEI JÓzsef-Fazekas Csaba. Miskolc, 1994. (Studia Miskolciensia, 1.) 35-43. Természetesen az áttelepüléseket is csupán folyamatukban lehet értékelni, mivel a török terjeszkedés hatására az 1570-es évekig újabb és újabb csoportok keltek útra a Királyság biztonságosnak vélt területei felé. Ezek éppen Szegedről, Gyuláról, Debrecenből vagy éppen Váradról költöztek tovább Kassára, Nagyszombatba, Pozsonyba. Vö. SZAKÁLY FERENC: Szegedi diaszpórák a XVI. századi Magyarországon. UŐ: Mezőváros és reformáció. Tanulmányok a korai magyar polgárosodás kérdéséhez. Bp., 1995. (Humanizmus és reformáció, 23.).

35 1537 májusában Ferdinánd király leiratot intézett Thurzó Elek helytartóhoz, amely szerint a veszélyes háborús viszonyok miatt az osztrák alattvalók vágómarháért nem mernek Magyarországra utazni, miként az a béke idején korábban szokásban volt. így az osztrák és más tartományok nagy hiányt szenvednek húsban. Erre való tekintettel meghagyja a helytartónak, hogy mindenki, aki Székesfehérvár vidékéről vagy máshonnan, akár a János király uralma alatti területekről, marhát akar az osztrák vásárokra hajtani, azt szabadon tehesse. ÖStA HHStA UA Allgemeine Akten. Fase. 31. Konv. A. 22-23.

36 Ember Győző: Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén. Bp., 1988. 501-530.

37 MÓL Pozsonyi főharmincad 1545. évi harmincadjegyzékek.

415