Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Folytonosság és megújulás Magyarország és a felnémet városok gazdasági kapcsolataiban a középkortól a kora újkorig
Gecsényi Lajos nyiben dominált a kivitel vagy a behozatal, illetve mi volt a kivitel tárgya. Aligha lehet kétségbe vonni azonban azoknak a forrásoknak az általánosíthatóságát, amelyekre Wolfgang von Stromer idézett egy korai példát, amikor magyar ökörbőrök nürnbergi előfordulását említi 1305-ben. Mégpedig olyan kereskedőkkel összefüggésben — itt a Holzschuher családról van szó —, akik a posztó- és textilkereskedelemben is számottevő szerepet vállaltak.18 Nürnbergből a Schürstab, az Ebner, az Eisvogel, a Vorchtel családok több tagja folyamatosan Budán működött.19 A Holzschuherek példája, amely csak egy a sok közül, egyúttal cáfolja azokat a véleményeket is, amelyek szerint a magyar marhakereskedelem nem kereskedők, hanem alapvetően mészárosok kezében összpontosult. Ez már csak azért sem lehetett általánosan jellemző, mert a távolsági marhahajtás technikai követelményei és tőkeigénye messze meghaladták az iparossághoz tartozó mészárosok lehetőségeit. Ők saját mészárszékeik számára, a város ellátásának biztosítására kétségkívül részt vettek egy-egy vásárlási ügyben, mint egyébként gyakorta a nürnbergi, augsburgi (vagy éppen a piac közeli bécsi) mészárosok), vagy „szakértőként közreműködtek a megvételre kerülő állatok elbírálásánál, önálló kereskedelmi tevékenységre azonban csak egészen kivételes esetben vállalkoztak.20 Lényegében a 14. századtól fogva 300 esztendőn át — a kisebb-nagyobb hiányoktól eltekintve — töretlen azoknak az információknak a sora, amelyek a Nürnbergből, Kölnből, Aachenből és a közelebbi-távolabbi területekről származó posztók, a közép-németországi vásznak és más textíliák, különböző fémáruk, fűszerek, déli gyümölcsök, üvegáruk, valamint a magyarországi marha, juh (ugyanúgy „melléktermékeik", a bőr és a faggyú), továbbá a méz és a viasz értékarányos cseréjét bizonyítják.21 Véleményünk szerint azonban arra aligha van lehetőség, hogy a középkori magyar-német (vagy általában a nyugati) kereskedelmi forgalom volumenét, bármennyire fontos is a számszerűség — megfelelően értékelhető és főként teljes körű források hiányában — a modern kor mérlegkészítési szempontjai szerint meghatározhassuk, mint erre a magyar történészek közül többen kísérletet tettek. A 15. század közepén bekövetkezett kisebb visszaesést követően a népességgyarapodás és a nagy fogyasztási centrumok (városok és fejedelmi udvarok) számának növekedése következtében a kora újkor kezdetén ismét emelkedni kezdett a dél- és nyugat-közép-európai húsfogyasztás és ezzel a mezőgazdasági 18 Stromer, W., von: Zur Organisation des Ochsenhandels, i. m. 173. 19 Stromer, W., VON: Oberdeutsche Hochfinanz, i. m. 104-105. 20 Ezt már Carl L. Sachs világosan kimutatta nyolc évtizeddel ezelőtt a nürnbergi mészárosokról és marhakereskedelemről írott munkájában. Sachs, Carl L.: i. m. 105-107.1575-ben a nürnbergi mészárosok egy csoportja a városi tanácstól kért előleget, hogy az előző évhez hasonlóan közvetlenül az osztrák piacokról tudjanak olcsón jó (magyar) marhát hozni székeikre; nevezetesen olyat, amelynek zsírja és faggyúja kiváló. A kérelemben előadták, hogy a kereskedelem valójában a tő- zsérek kezében van, ám ők drágán és nem mindig a megfelelő állatokat hajtják fel. StAN Rep. 54a II. No. 307. 21 Stromer, W., VON: Zur Organisation des Ochsenhandels, i. m. 172-173. 412
