Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Egy kamarai tisztviselő a XVI. században. Nagyváthy Ferenc
Gecsényi Lajos Főudvarbírói működésének vizsgálata meghaladja e közlemény kereteit. Azt a következtetést azonban a végrendelettel összefüggésben leszűrhetjük, hogy Nagyváthy számára ezek az évek, 1592 április végén bekövetkezett felmentéséig, nem jártak kedvezőtlen eredménnyel. Láthatóan nemcsak tisztviselője, de egyik jelentős hitelezője is volt uralkodójának, akinek több ezer forintot kölcsönzött a végvárak szükségleteire. Hagyatkozásai az Udvari Kamara vezetőire és más tisztviselőire, a Magyar Kamara egyes tisztviselőire, láthatóan kitűnő kapcsolatokat sejtetnek. 1595-ben bekövetkezett halála után25 mindenesetre végrendeletének végrehajtásával kapcsolatban Mátyás főherceg vizsgálatot rendelt el annak a tisztázására, hogy a Nagyváthynak alárendelt udvarbírák okoztak-e az ő tudtával kárt a kincstárnak. Ha így történt, akkor a kárt a szolgálatai fejében számára ígért 4000 forintból kell megtéríteni — írta a főherceg helytartó.26 A végrendelet, amely kitűnő szemléltetője a jelentéktelen kisnemes familiárisból értelmiségi attitűdökkel rendelkező, kölcsönügyletekkel foglalkozó pénzügyi tisztviselővé, királyi tanácsossá felemelkedett Nagyváthy pályájának, képet ad szerény ingatlan vagyonáról (Kassa és Pozsony külvárosi kertes házairól, tarcali szőlejéről, a török kézen lévő Budán fekvő házáról és szőlejéről) az ingatlanokhoz mérten jóval jelentékenyebb udvartartásáról (10 servitor, szakács, varga, kocsis, előfogatos), 30 000 forintot meghaladó készpénzéről és meghatározhatatlan értékű kincseiről. (150 márka színezüst, 6 márka színarany, 13 aranyozott ezüst kupa, 4 ugyanilyen kanta, továbbá gyertyatartók, poharak, ivócsészék, evőeszközök). A kincsek eredetéről a végrendeletben három kivétellel nem esik említés, amikor is Oláh Miklós érsek egykori tulajdonaként jelöltek meg egy fekete bársonytokban lévő aranyozott, ezüstből készített német kardot, egy ezüst olvasót, és egy ezüst csengettyűt. Az olvasóról Monoszlói András pozsonyi prépost, később veszprémi püspök 1601-ben kelt végakaratában úgy emlékezett meg, mint ami egykor Lajos királyé volt.27 A készpénz Nagyváthy előadása szerint az uralkodónak a végvárak szükségleteire kölcsönzött, és visszafizetendő 13 000 forintból, a kamarai szolgálatban szerzett érdemeiért kapott 4000 fi. jutalomból és a szüleitől örökölt 8000 forintból tevődött össze. Kétséggel csupán az utóbbinak az eredetét illethetjük, hiszen kevéssé valószínű, hogy a hajdani fiatal érseki komornyik ekkora summával rendelkezett volna már ifjú korában. A végrendeletben kedvezményezettek körében az általános szokásoknak megfelelően az uralkodó és Ernő főherceg álltak az első helyen, őket a pozsonyi aggok háza, majd néhány egykori tisztviselőtársának az árvái, szolgáinak népes csoportja, testamentáriusai, régi főpapi és világi patrónusai (Fejérkövy, Monosztisztség létrehozását mindeddig egyetlen hivataltörténeti munka sem tárgyalta. Napjainkban Kenyeres István budapesti levéltáros-történész foglalkozik a főudvarbírói instrukció elemzésével. 25 Halálának pontos időpontját nem ismerjük, 1595. március 17-én már a Balassa Menyhért malackai kastélyában maradt ingóságait leltározták. A végrendelet végrehajtói egy 2 márka 7 lat súlyú aranyozott ezüstláncot adtak Balassának, azért, hogy megőrizhesse a tárgyakat. 26 ÖStA HKA HU RN 45.1595/53. és 108. Ernő főherceg leiratai a Szepesi Kamarához. 27 MOL E150 Fasc. 19. No. 47. 406
