Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
"Török áruk" és "görög kereskedők" a 16-17. századi királyi Magyarországon
„TÖRÖK ÁRUK" ÉS „GÖRÖG KERESKEDŐK" A16-17. SZÁZADI KIRÁLYI MAGYARORSZÁGON Az utóbbi évtizedek kereskedelemtörténeti kutatásai a részleteket tekintve is egyértelművé tették, hogy a középkori Magyarország 1526-1541 között bekövetkezett széttagolódása, majd — a kialakulásukat tekintve jelenleg még nem kellően tisztázott — önálló vámterületekké válása ellenére a különböző politikai főség alá került országrészek kereskedelmi kapcsolatai szorosak és folyamatosak maradtak. Nem jelentett törést ebben az a tény sem, hogy az ország hadszíntérré vált területén meg-megújuló szünetekkel két ideológiailag is szembenálló nagyhatalom vívta évszázados háborúját, sőt a 17. században egyre többször alakult ki polgárháború jellegű fegyveres konfliktus a Habsburg uralkodó és a Magyar Királyság politikai elitje valamint a külpolitikai játszmákba bonyolódó erdélyi fejedelmek között. Az akuttá vált háborús helyzet viszont kétségkívül súlyosan befolyásolta, rombolta a közállapotokat, nem egyszer kaoükus, ellenőrizhetetlen viszonyokat teremtett, amelyek közvetlenül és áttételesen — hogy csak a pénz- forgalmat és a vámrendszert említsük — ellehetetlenítette a bel- és külföldi piaci kapcsolatokat. Ezek motorját — mint ismeretes — a közép-európai munkamegosztásba integrálódott magyar gazdaság igen erőteljes export-import érdekeltsége jelentette, azaz a mezőgazdaság által a 15. század végétől egyre nagyobb mennyiségben értékesítésre „előállított" szarvasmarha és juh (a belőlük nyert ipari melléktermékekkel — bőr, faggyú — együtt), a méz (és viasz), a bor, a korlátozottabb jelentőséggel bíró hal és gyümölcs, külföldi (osztrák, német birodalmi, olasz, cseh-morva, lengyel, sziléziai) exportlehetőségeinek — az ottani kereslet növekedésével szorosan összefüggő — kitágulása. Másfelől pedig a magyarországi vásárlóerő gyarapodása — beleértve nemcsak a nemesség, de a városi és mezővárosi lakosság igényeit is —, a nyugatról és délről származó iparcikkek (textília, vasáru, aprócikkek, luxuscikkek) és élelmiszerek (főként a fűszerek) iránti „éhség" erősödése. A közép-európai viszonylatban nem egyedülálló kapcsolatrendszer (ld. Lengyelországot) tartalmában (növekvő húsfogyasztás Közép- és Dél- Európában, megfelelő minőségű és szállítható húsállatok tenyésztése) és működési mechanizmusában (szállítási és finanszírozási technikák) már a 16. század kezdetén oly erős lábakon állt, hogy a háborúk romboló ereje — kivéve természetesen a hadjáratok által közvetlenül érintett területeket — nem tudta azt felmorzsolni. Mi több, a hazai állattenyésztés meg tudott felelni a hadseregek által mindkét oldalon támasztott jelentős többletigényeknek, beleértve a helyőrségek és a mezei seregek ellátását. Miként az import is kanalizálta a katonaság ruházati és fegyverzeti ellátásában felmerült szükségleteket, utóbbi esetében gyakran Török áruk" és „görög kereskedők", 379-400.
