Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Nyugat-Magyarország kereskedelmi viszonyai egy harmincadvizsgálat tükrében (1668)
Gecsényi Lajos 1647. évi országgyűlésen elfogadott törvények 88. cikkelyének 4. pontja15 nemcsak megtiltotta bármely a harmincadvámon felüli összeg szedését (a vámcédula után járó 2 dénárt kivételével), de a törvény ellen vétők megbüntetését és a pénz visszafizettetését is kilátásba helyezte, a harmincadhivatalok jelentős részében a tisztviselők éltek ezzel a lehetőséggel. Bizonyára nem ok nélkül, hiszen a pénz egy része őket illette, mint mellékjövedelem („pro privatis officialium accidentiis"). A terhek súlya akkor válik igazán érthetővé, ha végig tekintünk azon, hogy mely árucikkek után mekkora összegeket szedtek. Ez egyben azt is mutatja, hogy mely harmincadon milyen áruk alkották a forgalom zömét. Általánossá vált, hogy az 1647-es törvényben meghatározott 2 dénár cédulapénz 5 dénárra emelkedett. Köpcsényben a szárnyasok ketrecei után 25, a nagyobb kocsi szénáért 15, a kisebb kocsiért 10 dénárt, idegeneknek egy boros szekértől 20 dénárt, fazekakkal megrakott szekértől (melyek különösen nagy számban jöttek ezen az úton) 8 darab fazekat és 50 dénárt; Bécsújhelyen egy hordó halból 3 fontnyit természetben vagy pénzben, egy szekér fazekas áru után 5 dénárt; Hochenwolkersdorfban egy zsák gabona után egy krajcárt; Szentmártonban egy fazekas kocsi után 6 darabot, a gabonából kocsinként egy nagy mérőt; Ikervárott a boros szekerektől 40, 50, 60 dénárt vagy akónként 5 dénárt, marhákért és sertésekért darabonként 5 dénárt, fazekat szállító szekerektől 24 dénárt, 30 sókockából egyet; Sopronban egy sziléziai szekértől egy tallért, a fuvarosoktól külön 4 garast, a baromfis szekerektől 4 csirkét és 2 kappant, a marhákért darabonkénti illetéket (Stuckgeld); Rajkán a halas szekerektől 50 dénárt (ennek fele a kincstárt, a másik fele, bizonyos „chukll föll"-nek nevezett illeték a harminca- dost illette), a szénásszekerektől 15, a baromfis szekerektől 75, a marha darabja után 5 dénárt, Magyaróvárott a halas szekerektől 50 dénárt vagy 4 halat, a marhákért darabonként 5 dénárt, két disznóért ugyancsak 5 dénárt, a fazekas szekerektől 8 fazekat, a baromfis ketrecektől 2 csirkét, a boros szekerektől 20 dénárt; Komáromban a marhákért 5 dénárt, a sókereskedőktől kockánként egy dénárt, a Vágón úsztatott zsindely-tutajoktól a korábbi 75 dénár helyett 1 forint 40 dénárt (ebből a kincstárt csak 37 V2 dénár illette) követeltek. Ritka volt az olyan hely, mint Nezsider, ahol a cédulapénzen kívül mást nem kértek. Igaz, itt a szombati hetipiacra érkezett gabonás szekerek tömegét (olykor száznál is több volt) akarták — jogellenesen, hiszen nem külföldre vitt áruról volt szó — harmincadoltatni. Győrött a harmincados a város melletti legelőkre hajtott állatokat sarcolta meg kétszeresen. A szombati piacot követően, amikor a pontosan számbavett eladatlanul maradt állatokat kihajtották, darabonként egy dénárt kellett fizetni. Ha vasárnap, szerdán vagy máskor vevőt találtak és eladták a marhát, ezt nem vette figyelembe, hanem a következő piacnapon ismét valamennyi állat után letette a pénzt vagy ajándékot kért. Magyaróváron a helyi tőzsérek azt sérelmezték, hogy a legjelentősebb csallóközi marhapiacon, Somorján az ügyeletet tartó 15 Magyar törvénytár. 1608-1657. évi törvénycikkek. Bp., 1900.481. 372
