Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)

Nyugat-Magyarország kereskedelmi viszonyai egy harmincadvizsgálat tükrében (1668)

Nyugat-Magyarország kereskedelmi viszonyai és Rajkán saját házában lakott a harmincados, melyeknek fenntartásához 15-20 forinttal járult hozzá a Kamara illetve Rajkán, a helyi község. A többi helyen lakást béreltek, Hochenwolkersdorfban egy jobbágy, Ikervárott egy hajdú házá­ban. A vámokat elkerülő új és új utak keresésével időnként a forgalom iránya is kisebb-nagyobb mértékben módosult. A harmincadok felállítása vagy éppen áthelyezése, ha megkésetten is, követte ezt a folyamatot. Az 1668-as vizsgálat egyik meghatározó szempontja éppen az volt, hogy a bevételek alakulásának figyelembe vételével javaslatokat tegyen egyes hivatalok megszüntetésére, áthe­lyezésére vagy újak felállítására. így merült fel a köpcsényi harmincad (amely egyike volt a legrégebbieknek) Hamburgba telepítése, Prellenkirchenben pedig egy fiók létrehozása. Köpcsényben a hajdan nagy jövedelmű harmincadvám bevételei több ok miatt jelentősen csökkentek. Ilyen kedvezőtlen körülmény volt, hogy a mezővároska földesura, ifj. Listhy János officialisai — miként a Bat­thyány tisztek Ikervár környékén — nemcsak zavarták a harmincadolást, de magánvámokkal is zaklatták a kereskedőket. A helyben lakók közül sokan el­szegényedtek, sokan elköltöztek. A Bécsújhely és Szentmárton között fekvő vi­dék átjáróinak lezárása, a pilgersdorfi filialé Kirschlagba való áttelepítése merült fel. Vas megye középső részén az ikervári harmincad Szentgrótra, a körmendi fióknak a csákányi híd környékére történő áthelyezése merült fel. Utóbbi eset­ben a Kanizsa és Légrád környékéről érkező kereskedők útvonal módosítása adta ehhez az indítékot, akik nem a körmendi harmincadvám, hanem a szabad csákányi híd felé hajtatták állataikat. A kamarai ellenőrzés középpontjában természetesen a vámjövedelmek ala­kulásának vizsgálata állt. A körülmények feltárására a kamarai tanácsos nem csupán a tisztviselőket hallgatta meg, hanem a települések bíráit, esküdtjeit, a helybeli kereskedőket is. Ez alkalommal lehetőség volt panaszaik előadására is. A kereskedelmi forgalom meghatározó részét a nagyarányú határmenti árúcsere képezte, amelyben az osztrák piacoknak a hagyományos mezőgazda- sági termékekkel — gabona, hal, rák, hízott baromfi, méz — való ellátása állt az első helyen. Ennek ellentételezéseként faanyagot, vasat, agyagárút (fazék), tex­tilárut és ruházati cikkeket hoztak az országba. A bécsi és bécsújhelyi hetipiac­okon soproni, kőszegi, kismartoni, szombathelyi, magyaróvári és győri kereske­dők ügyleteit rögzítették. Bécsújhely különösen mint a faanyagok elosztó helye játszott szerepet, de innen vitték messze vidékre a város különösen ismert ter­mékét, a kalapot is. A nezsideri lakosok régi kiváltságaik alapján kértek vám- mentességet a Bécsújhelyből szállított lécre, karóra. (Ez utóbbit valószínűen a szőlőműveléshez vásárolták nagyobb tömegben.) A fa másik kereskedelmi köz­pontja viszont Komárom volt, ahová a Vág folyón érkezett nagyobb mennyiség­ben, a város és a távolabbi török terület szükségleteire. A hal (beleértve a sózott halat) és a rák a Csallóközből és a Szigetközből származott, amit természetszerű­leg Rajkán, Ovárott és Győrben vámoltattak. A „kisha tár menti" forgalom legjel­lemzőbb fényeként viszont azt a köpcsényi adatot emelhetjük ki, amely szerint a 367

Next

/
Thumbnails
Contents