Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Egy köznemesi család a 17. században (A Falussyak)
Gecsényi Lajos maradott volna adós". Azonos módon beszélt Bezerédj Pál is.68 Tény, hogy Széchenyi György, aki magára vállalta özvegy leánya és utószületett unokája, Falussy Borbála helyett az adósságok kiegyenlítését, 1695 és 1699 között lényegében megvette Falussy László ingó s ingatlan javait, majd átadta az 1697-ben Ebergényi Lászlóval újabb házasságot kötött özvegynek.69 Falussy Borbála 1713. június 27-én Bellatincon kelt felvallásában, már gróf gersei Pethő János alezredes feleségeként, lemondott arról, hogy a hajdani apai örökséget anyjától s mostohaapjától követelje. Gyermektelen halála esetén pedig jogilag is őket jelölte meg törvényes örököséül, beleértve a Pethőtől kapott 20 000 forint hozományt illetve a szlavóniai ivánci kastélyt. Nem Pethő, hanem ő élt tovább és második férje sem volt kisebb ember, mint gróf gyulai Gyulay Ferenc tábornok.70 A Falussy család három generáción át tartott felemelkedése, amely László tanulmányaival és főként házasságával újabb fordulatot vett volna, ily módon véget ért. Életútjuk jól példázza annyi más 17. századi köznemesi család sorsát is, amelyek tagjai a nagyurak jogi és igazgatási ügyeiben eljáró, tanácsadó szerepet betöltő familiárisok voltak, szívós kitartással, szerény birtokszerzéssel s főként házasságokkal igyekeztek előrejutni saját társadalmi közegükben.71 Bizonyos, hogy bármennyire is függtek uraiktól mégis saját pályájukon haladtak s nem estek áldozatául nagyúri patrónusaik politikai tragédiáinak. Az uralkodó iránti hűségükhöz és katolicizmusukhoz — még ha az nem is manifesztálódott — nem fért kétség. Pályájuk részletei azt is jelzik, hogy a főúri familiárisok a 17. századi királyi Magyarországon a birtokigazgatás, a megyei és országos igazgatás dolgaiban szakszerű tisztviselő réteget alkottak, ahol a familiáris egyik főúr szolgálatából nehézség nélkül léphetett egy másik szolgálatába, vagy egy magasabb szinten már kötött szolgálat nélkül vállalhatott tanácsadói feladatokat. Ebben segítségükre volt a megyéket átívelő rokoni kapcsolatrendszerük és birtokhálózatuk. Iskolázottságukhoz, „deák" mivoltukhoz (akár jelölték azt, akár nem) aligha férhetett kétség, noha tanulmányaik színhelyének, minőségének megállapítására még további aprólékos kutatásokat kell végezni. “ Uo. No. 262. ® Uo. No. 228. 70 NÖLA SAM Arma III. Lad. 4. Fasc. 7. No. 6. 71 Vő. Iványi Emma: Egy XVII. századi várkapitány (Libercsey Mihály, 1612-1670). Mályusz Elemér Emlékkönyv, i. m. 173-187. 320
