Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Győr városa 1526 után
Gecsényi Lajos át, a Civitas Jaurinum-ot.3 A szorosan vett Győr mellett terült el keleti és déli irányban (sőt északon a Mosoni-Duna túlpartján is) a „Királyfölde" nevű terület a győri püspök és a Héderváry család birtokában. Utóbbiak birtokrészét gyakran „oppidum Királyfölde", azaz Királyfölde mezőváros néven emlegetik. Délen volt még a Szent Adalbert társaskáptalan említett faluján kívül a János-rendi templomos lovagok rendháza és kicsiny települése. Mindezek jelenthették tá- gabb értelemben Győr külvárosait.4 I. A középkori Magyarország településeinek nehezen előrejutó városias fejlődését a 15-16. század fordulóján megtörte a földesúri hatalom erősödése, a földesúri terhek kevésbé fejlett formáinak előretörése, majd a 16. század első felében végképp megakasztotta az oszmán birodalom hódító terjeszkedése. A mezővárosok, városok jelentős része török uralom alá került, és sorsuk másfél évszázadon át eltérő körülmények között alakult tovább. A királyi Magyarország északi területein fekvő városokban — Pozsony, Nagyszombat, Bártfa, Eperjes, Kassa, Lőcse, a bányavárosok — a konzerválódott feudális viszonyok hosszú időn át őrzik az előző századok megkövesedett hagyományait. Nyugat-Magyarországnak a királyi fennhatóság alatt álló megyéiben a 13-15. században jelentékeny városok — Sopron kivételével — nem alakultak ki. Az egyházi és világi földesurak hatalma alatt álló kisebb-nagyobb mezővárosok (Győr, Veszprém, Pápa, Kapuvár, Sárvár, Somorja, Óvár) jogaikban olykor eljutottak a városok élvonalába, de a való3 A várostörténet helyi kutatói között eltérő álláspontok alakultak ki a középkori Győr helyrajzáról. Az eltérések egyfelől az arx, a castrum, a suburbium fogalmának értelmezése, másfelől a külön említett és jelölt utcák, ill. városrészek topográfiai meghatározása körül csoportosíthatók. E témakört jelen tanulmányunkban nem kívánjuk részleteiben érinteni, más alkalommal szeretnénk rá visszatérni. A fogalmak értelmezésében az alábbi tanulmányban foglaltakat fogadtuk el: FÜGEDI ERIK: Győr városának 1271. évi kiváltságlevele. Győr. Várostörténeti tanulmányok, i. m. 112-113. A második problémakörben Győr település-földrajzi adottságai meghatározzák a történész lehetséges hipotéziseit, azaz azt, hogy a „váralja" nem terjedhetett túl a mai Árpád út, Tanácsköztársaság útja [Szent István út] által határolt területen. A helytörténeti irodalomban „-falva" képzővel alkotott települések (pl. Szt. Domonkos-falva) önálló települési létét alapvetően kétségesnek tartjuk. Ez esetben valójában az egy-egy utcában érvényesülő többféle földesúri igazgatás település-földrajzi átviteléről lehet szó. (Vö. MÁLYUSZ ELEMÉR: A mezővárosi fejlődés. Tanulmányok a parasztság 14. századi történetéből. Szerk.: SZÉKELY GYÖRGY. Bp., 1953. 166.) Különösen abszurdnak tartjuk a Bor- bíró-Valló monográfia 22. sz. ábráján felvázolt helyzetet. 4 A „Királyfölde" fogalmának meghatározását elsősorban az eddig ismert források közötti eltérések, többféle magyarázatuk nehezíti meg. Egyes esetekben Győr szerves részének tekintik (1465: „portionem Civitatis Jauriensis Kyralfelde vocatam"), máskor a váralján kívül eső területek összefoglaló neveként bukkan fel. (1543: „oppidum Királyfölde", melyben püspöki, Héderváry és Szt. Adalbert-i prépostsági jobbágyok élnek.) Ez utóbbi fogalommal jelölt Királyfölde északon átnyúlt a Mosoni-Dunán is. 1473: MÓL DL 17 496. A Szent Adalbert társaskáptalan egyháza körüli település önálló jellegét egy, a közelmúltban felbukkant oklevél valószínűsíti. Ebben említik 1367-ben „Bartholomeus et Jacobus hospites de villa Sancti Adalberti martyris" nyúli szőleit. PBFL PhKHL 29/a. 26
