Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)

Bécs és Magyarország kereskedelmi kapcsolatainak történetéhez a 16-17. század fordulóján

Becs és Magyarország

ból valamennyi társán túltett. A drágább posztókból „közönséges" gránát (2 db), Scharlach (féldarab) szerepelt, amelyekhez a közepesekből 134 darab „finom" karsai és londoni („lindisch" 3 db) csatlakozott. Vászonból szentgallenit (2 vég, 4 db), „Handtgalleni" ulmit (2 db), gyolcsot (2 hordócska), pamutszálból 1 Vi mázsát, aranyzsinórból 1 fontot, aranyfonálból 2 fontot, vasáruból szöget, két fajta kést: „Fremberch" és „Abeisell" elnevezésűeket, fűszerből és élelmiszerből gyömbért (25 font), sáfrányt (4 font), borsot (1 q), rizst (2,5 q), gesztenyét hozott. Ezenfelül egy láda (Truchen) üvegtábla és 70 fi értékű ágytakaró, Vz bála írópapír, 20 fi értékű zsindelyszög is volt a kocsikon. Valamennyi tiszántúli és erdélyi kalmár többé-kevésbé hasonló készletekkel utazott. A legkisebb összegekkel megvámolt László Bálint 4 db szentgalleni vásznat, vas- és szatócsárut, Csongrádi János karmasin bőrt és késeket mondhatott magáénak. Az egyetlen (sárospataki kalmár, Bankó János 1 db „közönséges" gránát posztót, 52 darab karasiat, 8000 darab „huszárkalapot", 3 Vi mázsa borsot és 1 Vz mázsa gyömbért fuvaroztatott.

A köpcsényi harmincadjegyzékhez képest a petronelli vízivám 1615-ös jegyzéke lényegesen kevesebb lehetőséget ad az árufajták bemutatására.31 Ebben az évben januártól decemberig összesen 182 hajó (180 dereglye — „Zille" és 2 tutaj — „Floss") úszott a folyón lefelé és mindössze tizet vontattak az árral szemben. Elenyésző szám a Bécstől nyugatra lévő Duna-szakasz vámjain regisztrált kereskedőhajókhoz képest, de korántsem az, ha azt nézzük, hogy 50 településről 564 személy csomagjait fuvarozták a folyam hátán rendeltetési helyére.32 Közülük 127 esetben pozsonyiak (22,5%), 83 esetben győriek és komáromiak (14,7%), 62 esetben tiszántúliak (10,8%): Debrecen 22, Várad 17, Szatmár 15, Bátor 7, Kálló 1; 59 esetben felső-magyarországiak (10,4%): Kassa 27, Patak 18, Eperjes 8, Lőcse 6; 56 esetben nagyszombatiak (9,9%), 48 esetben bécsiek (8,5%), 39 esetben erdélyiek (6,9%): Kolozsvár 33, Nagyszeben 4, Nagybánya 2; 19 esetben az alsómagyarországi bányavárosok lakói hajóztak át Petronellnél. A fennmaradó 13- 14% a magyaróvári és somorjai vonzáskörzetben, a Felvidék más részein és külföldön (Regensburg, Wolfstal, Reichenberg, Steyr, Bécsújhely, Sankt Pölten) bírt lakóhellyel. 1603-1604-hez viszonyítva az egyes vidékek kereskedőinek megoszlása, eltekintve a pozsonyiak és nagyszombatiak fordított arányától, azonos képet mutat. Emögött azonban éppúgy rejtőzhet a víziút és szárazföldi út közötti különbség, mint valamiféle — nem feltételezett — szerepeltolódás. A kapcsolatrendszer folytonossága ebben a távlatban is tettenérhető, hiszen a nagyszombati Cseroti Lőrinc 1603-1604-ben, a kolozsvári Csinati/Csanádi Antal és Kreutzer András 1603-ban, Viczei Máté 1598-ban, a debreceni Patai János 1603- ban már előfordultak a vámjegyzékekben.

31 SAP 224. d. Mautakten. „Petroneller Wassermauth so zue Herrschaft Petemell gehörig und derzeith zue Hainburg in der Stadt neben Hainburger Mauth eingenohmen wierdt... Ao. 1615" c. füzet. 38.

32 A nyugati Duna szakasz forgalmával történő összevetést ld.: Pickl, O: Die Rolle, i. m. 311.

283