Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Városi és polgári szőlőbirtokok és borkereskedelem a Hegyalján a XV-XVI. század fordulóján
Gecsényi Lajos leket teremtett egy falusi-mezővárosi bérmunkásréteg kialakulására. A bérmunkások mellett — ugyancsak a fentiek következményeként — lassan nőtt az iparral foglalkozók száma is. Az előző oldalakon felsorolt számadatok mutatták a városi kereskedők és a hegyaljai bortermelők intenzív kapcsolatát. A kereskedelem volumene éppen a birtokvásárlások után kezdett emelkedni. A hegyaljai településeken mind több polgár fordult meg, egyre több lehetőség nyílt üzletkötésekre. A bártfai borjegyzékek szerint a városi megbízottak Tállya, Szántó, Újhely mellett állandó jelleggel vásároltak Tarcalon, Keresztúron, Vilmányban, Liszkán, Zomboron, Hejcén és Korláton is. Egyes esetekben polgárok vásárlásait is regisztrálni tudjuk. 1481- ben bizonyos Chev Mátyás bártfai polgár 10 félhordó liszkai bort vásárol, 1493- ban a tarcali plébános a kassai tanács előtt 16 fi erejéig (borvásárlási tartozás) tiltja Bertalan apothecariust, 1519-ben Urbán bártfai polgár szüret után 3 hordó újbort vett Tállyán, 1520-ban Benedek tállyai plébános kínálja borait megvételre, 1524-ben Bwdi Ambrus tállyai lakos adott el 3 félhordó bort Baran György bártfai polgárnak.70 Nyoma van a földesúr és a polgárok közötti borkereskedelemnek is. 1521-ben Pálóczi Antal udvarbírája kéri a kassai bírótól, hogy Chormach György, István kereskedő, Szállásfogadó Jakab és más polgárok a Patakon tőle vásárolt borok hordóit küldjék vissza.71 A borkereskedelemből származó összeg a mezővárosban olykor más irányú kereskedelmi tevékenység vagy éppen a szőlőművelés fedezetévé vált. 1497-ben Miklós újhelyi kereskedő kéri a bártfai bírótól, hogy a város számára vásárolt bor árát (25 fi) sürgősen fizessék ki, mivel az előző fizetés elmulasztása miatt már így is kár érte. (Lement a váradi vásárra, ahová a bártfaiak a pénz megküldését ígérték, de ezt elmulasztották, s így „pecuniam mecum non portavi et mercantias portare non potui".72) Crisan Tamás ugyancsak újhelyi polgárt a szőlőművelésben érte kár, mert Hosszú Kelemen bártfai lakos nem fizette ki neki a vásárolt 2 félhordó bor árát.73 Mint látható, a helyi borpiac nemhogy szűkült, hanem a szórványos adatok alapján is feltételezhetően kiterjedt. Az utóbb idézett példák azt is mutatják, hogy a város felé irányuló áruforgalom adott esetben a mezővárosi árutermelés és árukereskedelem egyik szabályozójává válhatott. Ilyen értelemben a mezővárosokban a városi tőke meghatározó szerepéről beszélhetünk. Összegezésül a polgári-városi szőlőtulajdon kialakulásának okait vizsgálva jutunk el az egyik leglényegesebb kérdéshez: Milyen jellegű volt valójában ez a tulajdon a Hegyalján? Hiszen ahhoz, hogy szerepét betölthesse, a tulajdonosnak 70 Az adatok sorrendjében: MÓL Filmtár. C 247. d. Bártfa Város Levéltára. No. 2165.; C 268. d. No. 4887.; C 269. d. No. 4996.; C 270. d. No. 5298. Bertalanra: uo. 1. d. Kassa Város Levéltára. Vorbotsbuch. 69v. 71 Adalékok Zemplén vármegye történetéhez, 19. (1913) 115. Közli Kassa város levéltárából: K. L. Vö. Makrai L.: i. m. 448. 72 MÓL Filmtár. C 262. d. Bártfa Város Levéltára. No. 3238. 73 Uo. C 267. d. Bártfa Város Levéltára. No. 4557. 22
