Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Adatok a Győr környéki szőlőművelés történetéhez a XII-XVII. században
Adatok a Győr környéki szőlőművelés történetéhez A szőlők folyamatos megújítását, területük növekedését — amit minden bizonnyal az itteni bor iránti kereslet ösztönzött — jelzi, hogy gyakorta találunk említést új telepítésű szőlőkről. 1296-ban Koppány nembeli Pál fia Jakab új telepítésű nagyécsi szoléit (miközben a régieket megtartotta) eladta Csitvándi Egyed fia Egyednek.281311 márciusában a szőlőültetés klasszikus esetével találkozunk, amikor a győri káptalan előtt Baráthi Márton mester (magister) fia István mester és testvérei részben saját földjeiket Baráti faluban, részben a kegyesuraságuk alatt álló ménfői Szent Szűz-templom földjeit három különböző helyen szőlőültetésre osztották ki. A felvallásban kijelentették, hogy az újonnan ültetett szőlők örökölhetők és eladhatók. A tulajdonosokat István mester és örökösei, mint a föld birtokosai nem becsültethetik ki a szőlőkből. A felosztás szerint az első helyen 11 holdat, a másodikban 15 holdat, a harmadikban 6 holdat osztottak ki a jelentkezők között. Valamennyi új ültetésű szőlőre 6 évi szabadságot biztosítottak, majd a szabadság lejárta után szüretkor az ún. köbölbort, ill. az egyház szőleje után ezen felül a tizedet kellett megadni.29 1344-ben Miklós bakonybéli apát panaszára Lajos király határjárást rendelt el Tarján faluban. Az eljárás lefolytatása során megállapították, hogy Tarján, a bakonybéli apátság, a túród prépostság és a szentmártoni apátság földjeire. A szőlők elsősorban a bakonybéli és szentmártoni bencések földjén voltak, részben régi, részben új ültetésűek.30 1368-ban a bakonybéli apátság és megyeri Varjú Benedek, Győr megye egyik tekintélyes birtokosa a nyúli Felkert nevű szőlőhegy (monticulum — azaz „hegyecske") területi hovatartozása felett pereskedtek. Ennek során Varjú bemutatta Lajos király 1348. évi adománylevelét, amelyben Péter fia Pálnak és testvérének, Benedeknek a „Nyulfyl" nevű birtokot adományozta. A birtok tartozékai között volt egy bizonyos „megere" nevű erdő, ahol annak idején a szőlőültetések éppen beváltak, azaz termőre fordultak. Világosan utal ez az adat arra, ami a következő századokban már nyilvánvalóan nyomon követhető, hogy az új ültetések az erdők, bozótok helyén, azok kiirtása nyomán keletkeztek.31 1359-ben a veszprémi káptalan a pannonhalmi apátságot Barátin, Nyúlon és (a ma már nem azonosítható) Henhalmon megillető hegyjogról tett jelentést Lajos királynak. A vizsgálat megállapította, hogy az apátsági birtokrészeken levő — különböző emberek által korábban, de mindmáig is ültetett — szőlők után tizedet és ún. pecsétpénzt fizetnek hegyjog címén.32 Úgy tűnik, hogy a XIV. században a csanaki-baráti-nyúli területen különösen erőteljes szőlőtelepítés folyt. Ezt jelzi az eddig említett adatok mellett egy 28 HO V. köt. 67. sz. 29 A Héderváry család oklevéltára. Közli: RadváNSZKY BÉla-ZÁVODSZKY Levente. Bp., 1909-1922 (= Héderváry oki.) 14-15.21. sz. 30 PRT VIII. köt. 56. sz. 31 Uo. 95. és 364. 99. sz. 32 PBFL Acta antiquiora. Fase. No. 1. (másolat) 195
