Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Városi önkormányzat a XVII. században Győrött
Gecsényi Lajos hogy a város pénzéből sem magának, sem másnak kereskedésre, illetve más szükségletre kölcsönt nem ad. Bármilyen összeget csak a bíró és a tanács rendeletére fizet ki, a város jövedelmeit hűen kezeli és a város szükségére fordítja.86 A városnak az árumegállító jog gyakorlásából és a fűbérből származó jövedelmei elszámolását szabályozó, — már említett — 1680. évi szabályrendelet ugyancsak rögzítette a kamarás kötelezettségeit. E szerint a pénzbeszedőktől a kamarás vette át a bevételeket és ezekről félévente tartozott számadással. Ilyenkor kellett a bevételeket és a kiadásokat összevetni, a nyereséget a város ládájában („in cista Civitatis") elhelyezni.87 Úgy tűnik viszont, hogy a város ládájának kulcsait nem a kamarás, hanem egy másik esküdt kezelte. 1662-ben ugyanis Benkovith Tamás azt vallotta egy tanúkihallgatáson, hogy 11 évig volt városi esküdt, s ez alatt a láda kulcsai nála voltak.88 Az 1690-es években Simon Peck szenátor után Rékay Miklós szenátor volt a kamarás, mindketten igen tekintélyes tagjai a város vezetésének. A kamarás tisztségétől függetlenül a város pénzügyeiért való általános felelősség és bizonyos összegek (alapítványok, bírságpénzek?) konkrét kezelése továbbra is a bíró kezében maradtak. Erre utalnak az 1648-as nádori vizsgálat tanúvallomásai a bírák elszámolási kötelezettségeiről a káptalan előtt, illetve Pálffy Pál nádor 1651-ben kelt leirata Győr város egykori bírájához (valószínűen Szakony Jánoshoz), akit szigorúan kötelezett, hogy régi szokás szerint minden kiadásról és bevételről számoljon el a tanáccsal.89 A kamaráshoz hasonlóan esküdtek gondoskodtak a hiteles mértékek kezeléséről, az akolásról (erről 1639- ben említés történik, de ekkor a kamarás segédje végezte), a pincék felügyeletéről, a jégvermek felosztásáról, az adó behajtásáról, a fűbér és a piaci vám beszedéséről. E megbízatások rendszerének időbeni kialakulása nem követhető pontosan, tény azonban, hogy 1680 táján már valamennyi létezett.90 Első ismert előfordulásukról a következő adatok tájékoztatnak: 1611-ben a vásár alkalmával az egyik esküdt szedte a város számára járó vámot.91 1635-ben a főbíró Benkovith Péter újonnan választott esküdtet rendelte ki a szentvidi pusztára fűbérszedőnek.92 A városi adó beszedéséről a Belváros három „járásában" és Újvárosban az esküdtek gondoskodtak. Ezt mutatják az igen töredékesen fennmaradt adólajstromok (1629, 1666, 1667) és egy-egy esküdt végrendelete, özvegyének utólagos elszámolása.93 1658. április 24-én kijelölt esküdt járta végig a mészárszékeket és 86 Uo. 8. köt. 329. 87 Uo. 13. köt. 58. 88 GyEL GyKHL Téka VI. No. 25 187. 89 GyMJVL GyVL Győr város magánokiratai. 530. sz. 90 GyEL GyVL Tanácskozási és törvénykezési jegyzőkönyvek. 14. köt. 1. Vö. KOMORÓCZY Gy.: i. m. 103. és Kiss M.: i. m. 132. 91 GyEL GyKHL Lad. 22. Fasc. C.No. 114. 92 Uo. Lad. 18. Fasc. 24. No. 12. 93 GyMJVL GyVL Adóösszeírások. 1629. sz.; Uo. Tanácskozási és törvénykezési jegyzőkönyvek. 5/a. köt. Eötvös László özvegye elszámolt a nála lévő adóval. Adóösszeírások maradtak fenn Gindl 154
