Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)

Városi és polgári szőlőbirtokok és borkereskedelem a Hegyalján a XV-XVI. század fordulóján

Szőlőbirtokok és borkereskedelem a Hegyalján

bíró) 1483-ban és 1486-ban, Szatmári Ferenc (volt bíró, a maga idejében a város leggazdagabb polgára) özvegye, Erzsébet asszony 1485-ben, Reyther Mihály 1487-ben, Zeydel István városi nótárius és Brechtel Péter 1490-ben fordulnak elő. A felsorolt polgárok tulajdonosi mivoltát az oklevelekben előforduló szomszéd megjelölésekből ismerjük. Nem lehet azonban kétséges, hogy birtokukhoz vásárlás vagy öröklés útján jutottak. A további esetekben ez már teljesen bizonyos, így 1469-ben Szatmári János 600 fl-ért átadja tállyai, szántói, szikszói szoléit mostohaapjának, Szobránczy Jánosnak, s ugyanakkor felosztják egymás között a tállyai Hasznos-hegyen fekvő nagy szőlőt. Pár évvel később, anyja halálakor Szatmári négy tállyai szőlőt örököl.29 1492-ben Kos Benedek eladja tarcali szőlejét — „mit aller gerechtigkeit dazu gehörend" és pincerészét 52 forintért Unger Gergely kassai polgárnak. 1493-ban Briger Miklós szabó (Kassa) eladta tarcali szőlejét (1489-ben már említik) Lambacher Jeromosnak (Kassa) 40 forinton. 1505- ben Ákos Dorottya asszony (Kassa) megvásárolja Barta Ágoston szántói lakos tállyai örökölt szőlejét (vinea hereditaria) 35 fl-ért. A bártfai polgárok közül 1515-ben Swetlig Benedek vásárol Tolcsván egy szőlőt Varga János és Makrancy András vámosújfalui lakosoktól. 1519-ben Waythlandt Lénárt a hejcei egyház képviselőitől vásárol meg egy szőlőt, amelyet a haszonélvezet fenntartásával egy helybeli özvegyasszony hagyott a templomra.30

Nemcsak mezővárosi lakos és városi polgár kapcsolata fordul azonban elő az adásvételekben, hanem fordított viszony is, amikor városi polgár, illetve városi közösség adja el birtokát mezővárosi lakosnak. Ilyenről tudunk Bertalan apotecarius (Kassa) esetében, aki 1499-ben tállyai szőlejét adta el Fenes Pál presbiter tállyai papnak 150 forintért. 1510-ben Bártfa városa a szántói Szent Margit nevű szőlőt Gombos László helybeli lakosnak, 1511-ben a szántói Sátorfark nevű szőlőt és a szántói házat Istvánnak, a város egykori vincellérjének bocsátotta áruba.31

Az adásvétel nem az egyetlen ügyleti forma. A kassai Vorbotsbuch bejegyzései több zálogolásról is tanúskodnak. Russdorfer János bíró 1491-ben a tanács előtt 1042 aranyforint fejében elzálogosítja házát és liszkai szőleit Scoppyn Márta asszonynak. Két évvel később Schillinger Kristóf 789 ft tartozásának fedezetéül házát, szántói és tállyai szőleit köti le Morgensteyn Györgynek. Ugyancsak ebben az évben Czimmermann János 300 aranyforintért házát és zombori szőlejét adja zálogba. 1497-ben Roth Boldizsár 871 fi értékben a már említett Morgensteyn Györgynek házát, szántói és tállyai szőleit bocsátja oda. 1499-ben Werkhart Erasmus felesége, Anna asszony tállyai szőlejét Briger Péternek zálogosítja el meghatározott időre, a Rockinger Andrással szemben fennálló adóssá29 Tóth-Szabó P.: i. m. 15.

30 Az ügyletek sorrendjében: MÓL Filmtár. C 6. d. Kassa Város Levéltára. Vorbotsbuch. 60. r., 92r.; C 21. d. Kassa Város Levéltára. Titkos levéltár. FF Ákos; C 267. d. Bártfa Város Levéltára. No. 4569.; C 268. d. Bártfa v. lt. No. 4892.

31 MÓL Filmtár. C 6. d. Kassa Város Levéltára. Vorbotsbuch. 171r.; C 266. d. Bártfa Város Levéltára. No. 4227 — mindkettő a Debita vinearumban.

11