Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Győr középkori helyrajzáról (Adatok és kérdőjelek)
Győr középkori helyrajzáról (Adatok és kérdőjelek) nyi többi győri egyház esetében is — semmiféle írott forrás vagy régészeti adat nem valószínűsíti. Legfeljebb az eredetüket tekintve teljesen bizonytalan helytörténetírói feltételezések helyezik el a templomot a mai nádorvárosi Kálvária helyére. A régészeti kutatások jelentőségére a város esetében éppen a Káptalandombon 1981 nyarán előkerült régészeti leletek vetnek ismételten fényt. A székes- egyháztól néhány méter távolságban, a Szent Mihály-szobor tövében földközelben feltárt templomalapfalak minden valószínűség szerint Árpád-kori eredetűek. Az elmúlt 200 esztendőben egyetlen helyi forrás sem regisztrálta ezeket, tehát föld alá kerülésük igen régen történt, olyannyira, hogy a templomnak az emléke is elenyészett. Véleményünk szerint a leletek azonosításának egyik lehetősége a források által minden esetben a várba helyezett Szent Lázárplébániatemplom volna, amelyet a kutatások eddig nem tudtak azonosítani. (Ezzel összefüggésben kísérelte meg több kutató a castrumot a váraljára is kiterjeszteni és a Szent Lázár-egyházat ott keresni, valahol a jóval későbbi elnevezésű Szent Lázár — később karmelita — köz tájékán.) írott forrásokban 1401-ben, 1457-ben, 1503-ban, 1515-ben, 1548-ban, 1550-ben és végül 1569-ben fordul elő a templom vagy plébánosa. Az utolsó alkalommal már csak kápolnaként jelölik, melynek a csanaki szőlőhegyben volt szőleje. Az épület romjai a végvári katonaság által tüzelő- és szénatárolásra használt területre estek, fenntartásukra nem volt mód.73 (A tanulmány nyomdai munkálatai közben a régészeti leletek azonosításában igen fontos eredmények születtek. Dr. Kozák Károly ásatásvezető régész szóbeli közlése szerint, melyet az 1982. december 8-án megtartott helyszíni szemlén megjelent tudományos szakértők egyetértéssel fogadtak, a feltárt templom első periódusa X. vagy XI. századi, második periódusa pedig XII. századi. Kozák Károly szakvéleménye szerint a romok a Szent Adalberti prépostság templomának maradványai, pusztulásuk a XVIII. századra tehetők.74) Lehetségesnek tartjuk, hogy a székesegyház szoros szomszédságában fekvő plébánia eredetileg a királyi belső város lakóinak plébániája volt. A patrónus Szent Lázár, erős kétséget ébreszt ugyan, ám a belterületen fekvő templom hírének teljes eltűnése joggal vetheti fel: olyan templomról lehetett szó, amely nem kötődött már hívekhez, feladatait a püspöki fennhatóság alatt teljes egészében átvette maga a székesegyház. Templom- és plébánia pusztulás azonban a városon belül más esetben is bekövetkezett. A XVI. század végén dőlt romba a káptalanváros plébániája és egyháza: a Szent István-templom. Helyreállítására a katonai erősséggé lett káptalani városban nem volt lehetőség, így az épületet az újonnan épült ferences kolostor vette át, míg a plébánia feladatait a káptalani kegyúr a székesegyházba transzportálta, ahol ma is él az egykori védőszent kultusza. 73 Uo. 26-28. 74 Országos Műemléki Felügyelőség 14 631/1982. sz. ügyirata. 129
