Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Győr középkori helyrajzáról (Adatok és kérdőjelek)
Gecsényi Lajos 1394-ben Pápóci Miklós deák, egykori királyi városi bíró saját városa ítélőszéke elé idéztette Bőmarkú Miklós unokáit, káptalani polgárokat. Az oklevél bepillantást enged a királyi város ítélkezési gyakorlatába, ahol az eljárást László bíró és ülnöktársai folytatták le („unacum nostris assessoribus in tribunali nobiscum sedentibus").22 A vizsgálat során Pápóci egy 1371-ben kelt királyi városi oklevelet, ellenfelei pedig két káptalani, és egy 1389-ben kelt ugyancsak királyi városi oklevelet mutattak fel. Valamennyi Pápóci és Bőmarkú kölcsön- és zálogügyletében keletkezett, mégpedig 2 várbeli kúriafundussal kapcsolatban. A királyi város bírájának és esküdttársainak joghatóságát minden bizonnyal ez esetben is a telek fekvése alapozta meg. Ennek alapján idéztették meg a káptalani polgárokat. Másfelől ebből az is bizonyosnak látszik, hogy a káptalani város nem adott ki oklevelet polgárai számára, ezt a földesúri joghatóságot képviselő káptalan végezte. (1477-ben egy alkalommal a káptalan és a városbíró együtt állított ki oklevelet.23) A kép egészéhez tartozik, hogy Pápóci saját városában lett pervesztes: vérdíja megfizetésére és örök hallgatásra ítélték. A királyi város oklevéladó gyakorlatából kiderül, hogy — az eredeti okleveleken fennmaradt nyomok szerint — ún. rányomott pecsételést alkalmaztak és a pecsét átmérője 50 mm volt. Ez a nagyság feltétlen a nagyobb pecsétek közé sorolja a város pecsétjét.24 Az ítélkezési gyakorlat és az 1361-es oklevélben biztosított fellebbezési lehetőség a tárnokmesterhez, mint a királyi tulajdonban lévő városok ügyeiben eljáró fellebbviteli bíróhoz, továbbá az oklevéladó tevékenység mind megerősítik azt a feltételezést, hogy Győrben a XIV. század második harmadáig a királyi város komoly fejlődésen ment keresztül, polgárai rendelkeztek azokkal a jogokkal, amelyek hosszabb távon a szabad királyi várossá fejlődéshez vezettek volna. Mindezek ismeretében annál meglepőbb, hogy királyi városról 1394 után többé nem esik említés. Három esztendővel később, amikor a korábbról megismert (de már elhunyt) Pápóci Miklós deáknak ugyancsak egy várbeli háza miatt robban ki pereskedés, a felek a káptalan által foglaltatják írásba a fogott bírák előtt, János püspök közbenjárására kötött egyezséget. A megállapodás szerint a várbéli bíró előtt kell bizonyos fizetéseket teljesíteni, ám a bíró csupán mint „de Castro" — azaz várbeli — szerepel.25 A királyi város másik alkotórészével a 22 GyMSM GyL Középkori oklevélgyűjtemény. 6. sz. Az oklevélhez fűzött kommentárjában Mályusz Elemér professzor a királyi városnak a káptalani várost integráló törekvését látja, az oklevélnek „cives Jaurienses in terra honorabilis capituli eccl. Jauriensis commorrantes" kitételében. Mályusz E.: A mezővárosi fejlődés, i. m. 167. Úgy véljük, ez csupán egy stiláris fordulat, amelyhez hasonlót más oklevélben is találunk. Közéjük tartozik a káptalan 1367-es oklevele: „Petrus dictus de Farad filius Vinch hospes in terra Hedricianorum Jauriensi commorans." Ld. az 5. sz. jegyzetet. 22 EPL EKHL Capsa 48. Fase. 1. No. 4. 24 Ilyen pecsétlenyomat alapján látható a 17. és 18. sz. jegyzetekben hivatkozott oklevélen elszíneződés. 25 HO III. köt. 255-256.194. sz. Mályusz ugyanitt arról ír, hogy a püspökhöz forduló polgárok adtak alkalmat a püspöknek a királyi város életébe történő beavatkozásra. Talán nem lehetetlen, hogy ez 120
