Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Győri céhek a XVI. század második és a XVII. század első felében
Gecsényi Lajos „szerény" árért kellett lábbelit készíteniük, míg az asztalosok, kötélgyártók és kovácsok a székesegyházhoz tartoztak munkát végezni. A soron kívül és limitált árért végzett munka akadályozta a zavartalan iparvégzést, idegen volt az ipari fejlődés szellemétől. Az iparosok nemzetiségi összetételéről A polgárság, a kézművesek nemzetiségéről, lakóhelyi származásáról szólva az eddigi kutatások a német és magyar kettősséget hangsúlyozták,72 holott a német varga vagy német szíjgyártó kifejezések nem egyszerűen a nemzetiséget, hanem a készített termék jellegét jelezték. Ezt világosan kifejezi a „magyar" szíjgyártók panasza egy „német" szíjgyártó ellen, aki Pozsonyból költözött Győrbe és hitére fogadta, hogy semmiféle „magyar" munkát nem végez, azaz nem készít kantárt és korbácsot. Ennek ellenére a vásáron „magyar" munkákkal is megjelent és példáját más „német" mesterek is követni akarták.73 A „katonai" céhekben zömében ténylegesen német anyanyelvű iparosok dolgoztak. így a későbbi történeti közfelfogás leegyszerűsítette ezeket a céheket, eleve a német nemzetiséggel azonosította. Valóban kizárólag németekből állt a süvegjártók, az asztalosok, a német vargák, a bognárok és kovácsok és kötélverők céhe. A polgári céhek közül vegyesen németekből és magyarokból, dél- szlávokból a fazekas-, kovács- és mészároscéh. A katonai kovácsok és bognárok esetében a céhprotocollum alapján ismerjük 24 mester eredeti lakóhelyét: 8 fő az osztrák tartományokból, 12 fő a német birodalomból, 2 fő Csehországból és 2 fő más magyarországi városból érkezett.74 A „magyar" jelzővel illetett céheknél a családnevek egyszerű, formális áttekintése is kétségeket támaszt az egyértelmű nemzetiség meghatározással szemben. Az iparosok jó része a XVII. század elején kettős nevet viselt. Az egyik a foglalkozásra utalt, a másik a lakóhelyet, az eredeti családnevet, vagy valamilyen megkülönböztető jelzőt tartalmazott. A nemzetiséget, az eredeti családnévvel szereplő személyek esetében erősen valószínűsíteni lehet. A vargamesterek és legények, a szabók és kovácsok, kisebb részben a csizmadiák, ötvösök és szűcsök között igen jelentős számban szerepelnek a délszláv családnevek. Klopachich Varga, Karvarith Varga, Golubith Varga, Tankovyth Varga, Szvetkovich Varga, Bosith Varga; Benkovith Szabó, Orbonicz Szabó, Domrovith Szabó, Vohovecz Szabó, Tomsinovicz Szabó, Gyurekovicz Szabó; Alberticz Csizmadia, Hrusith Csizmadia, Petenich Csizmadia; Markusith Szűcs; Galovicz Csiszár; Friganich Ötvös, Paukovich Ötvös; a sort igen hosszan lehetne folytatni. 72 Vö.: Villányi Sz.: i. m. és az ő nyomán Bedy V.: Adalékok a győri ipar, i. m. és JENEIF.: i. m. 73 A német szíjgyártók XVII. századi esetleges céhalakításáról egy XVIII. századi adatból (1726) következtethetünk, mely szerint a szakma addig egy 1604. február 24-én Bécsben kiadott céhszabályzattal élt. GyMJVL Céhiratok levéltári gyűjteménye. 4. sz. 74 XJM Adattár. 53.12. 5. 110
