Sáry István: „A városszépítő” - Válogatott cikkek, tanulmányok Győr város és a megye múltjából (Győr, 2008)
A forradalom szellemében
A forradalom szellemében unk jobb érzésű közönsége"?1 Az egyes társadalmi osztályok és ezeken belüli csoportok különböző módon reagáltak. A város vezető burzsoáziája, mely jórészt az 1848-as szabadságharcban tevékenyen részt vett polgárok leszármazottaiból került ki, érzelmileg 48-hoz kötődött, osztályhelyzetét tekintve azonban már egészen más elveket képviselt. Osztályhelyzetükből adódó felfogásukat világosan tükrözi a Kossuth kérdésben kapcsolatos állásfoglalásuk: „0 (Kossuth) nekünk többé nem politikai pártvezérünk, hanem szabadságunk, egyenlőségünk megteremtője, kire hálával tekintsen minden magyar ember. Ezen osztály szemében Kossuth már életében egy elvonatkoztatott, osztályok és pártok felett álló személy volt. Elismerték és jórészt helyesen értékelték a szabadságharcban betöltött szerepét, a kiegyezés utáni magatartását azonban elhibázottnak tekintették. A kiegyezésben Kossuth törekvéseit látták „nem Kossuth ideái szerint” megvalósulni.17 18 19 így került sokszor ünneplésükben egymás mellé a két kibékítheteden ellentét Ferenc József és Kossuth Lajos. A Függetlenségi és 48-as pártba tömörült városi polgárok már Kossuth emigrációs működését is tudomásul vették s részben igyekeztek azokért az elvekért és konkrét feladatokért harcolni, melyeket vezérük kitűzött. Ebben az időben az alsóbb néposztályok is e párthoz csatiakoztak. A város Kossuth ünnepségeiben e párt mindig kezdeményező és rendező volt. Vezetőjük Krisztinkovich Ede ügyvéd nagyon értékes munkát végzett a város előhaladása érdekében. Kossuth eszméinek legőszintébb hordozói a jórészt még a 19. század végén is jog nélkül élő munkásemberek, cselédek, napszámosok voltak. Szervezkedésük még csak most volt kibontakozóban. Ok saját sorsukon érezték, hogy ez a rendszer nem az, melyért vezérük egykor harcba hívta őket. Kossuth és a fennálló társadalom náluk feloldhatatlan ellentét volt. Kossuth nekik az emigrációban is függetlenségük és szabadságuk élő harcosa, érdekeik leghűbb védelmezője maradt. A nemzet gyászát „csak egy disszonáns hang zavarta: a római katolikus klérus, nevezetesen a főpapság rideg hazafiatlan magatartása”, írta a Győri Közlöny „Temetés után” című vezércikke. Győrött az ünneprontásban a Dunántúli Flírlap járt élen. Cikkeiben a rágalmak halmazát szórta a már halott Kossuthra is. Ez az újság a katolikus papság túlzó töredékének vallási intoleranciát hirdető nézeteit tette magáévá. Felekezeti elvakultságból eredő támadásuk élét fokozta, hogy röviddel halála előtt Kossuth is a kormány támogatására hívta fel pártját a polgári házasság mielőbbi behozatala érdekében, A polgári házasság bevezetését ők a legnagyobb „nemzeti csapásnak és szerencsétlenségnek” tartották.20 Az ünneprontás azonban nem sikerült. Támadásaikat és durva rágalmaikat szinte egyértelműen cáfolta meg, illetve utasította vissza Győr város közönsége. 17 Győri Közlöny 1894. május 17. 18 Uo. 1889. augusztus 22. 19 Uo. 1894. április 1. 20 Uo. 1894. április 19.-88-
