Sáry István: „A városszépítő” - Válogatott cikkek, tanulmányok Győr város és a megye múltjából (Győr, 2008)

A forradalom szellemében

A forradalom szellemében

Az 1867-es kiegyezés után Győr megyében és Győr városában kezdetben még főleg 48-asokból álló tisztikar és bizottmány kezébe került a hatalom. Ezek a testületek kijelentették, hogy az 1848-as törvények alapján végzik a munkájukat. Győr megye bizottmánya a megyeház nagytermében méltó emléket kíván állítani a szabadságharcban elesett honvédeknek. Rokonszenvét fejezte ki a Kossuthot bizottmányi taggá választó Heves és Külső Szolnok megyének. Haladó intézkedéseket hoztak a közoktatásügyi reform megvalósítása érdekében. Sajnos, a baloldali vezetés nagyon rövid ideig tartott. Az új választási törvény alapján kormányhű személyek kerültek hatalomra, akik elfogadták a kiegyezést az ország további sorsát illetően. A 48-as eszmék, a függetlenség kérdése teljesen társadalmi útra terelődött, s csak a nehéz körülmények között élő lakosság, valamint a baloldali elemeket tömörítő 48-as és Függetlenségi Párt volt Kossuth politikájának egyedüli hazai hirdetője. Ez utóbbi Győrött igen jelentés tömegbefolyással rendelkezett, annyi ereje azonban nem volt, hogy megszerezze a hatalmat. így pártgyűléseken, saját sajtótermékén keresztül és népgyűlések összehívásával igyekezett a függetlenségi politikai követelést népszerűsíteni. Az 1867-es kiegyezést követő magyar kormányok nem a közösügyi rendszer felbomlasztására, hanem annak megszilárdítására törekedtek, s ennek a jogfeladási politikának esett áldozatul Kossuth Lajos is.

Ezernyolcszázhetvenkilencben olyan törvény születik, mely megfosztja a külföldön élő azon magyarokat állampolgárságuktól, akik 10 éven belül valamelyik osztrák-magyar konzulátuson nem kérik annak meghosszabbítását. Ez az intézkedés óriási felháborodást vált ki az ország lakosságában. Az 1879: L. törvénycikk ellen osztálykülönbség nélkül az ország jobb érzésű lakossága tiltakozik, s magyarsága megcsúfolásának tekinti, amennyiben Kossuth elvesztené magyar állampolgárságát. Az emigrációban élő nagy magyar politikust 80. születésnapján 58 törvényhatóság, 40 mezőváros és község választja díszpolgárává azzal a céllal, ha a megtiszteltetést elfogadja, annak jelét adja, hogy magyar állampolgárnak tekinti magát. Kossuthnak nagy örömet okoznak a lelkes megnyilvánulások, de elhárítja magától a törvénynek ilyen módon történő kijátszását. Győr város törvényhatósági bizottsága csak egy éves késéssel küldött üdvözlő levelet — az egyik 48-as párti képviselő javaslatára — Kossuthnak, akinek lángoló hazaszeretetből fakadó csodálatra méltó alkotásaira emlékeztek. Határozatukban kijelentették, hogy nem zárkózhatnak el s szívük sugallata szerint cselekszenek a többi törvényhatósághoz hasonlóan. A Kossuth-kultusz hullámai a törvény életbeléptetését közvetlen megelőzően csaptak fel újra.

Győrött 1888-ban Zechmeister Károlyt választják a város polgármesterévé, akinek működése kezdetével korszakváltás következik be a város társadalmi-gazdasági életében. Hivatalba lépésével szinte egyidőben választja a város törvényhatósági bizottsága Kossuth Lajost közlelkesedéssel a város díszpolgárává „tekintettel nagy hazánkfia fényes múltjára és mindazon érdemeire, amelyeket hazánk önállósága és függetlensége alapjának letétele körül szerzett". Zechmeister Károly a díszpolgári oklevél mellé Magyarország Kormányzójához címezve egy levelet is mellékelt, melyben vázolva a reformküzdelmeket, kiemelte Kossuth szerepét,

„aki lángoló hazaszeretettel és veszélyt nem ismerő bátorsággal szállott síkra a legszentebb emberi jogok védelmére, helyet kérve az alkotmány sáncai között a nép milliói számára, szent meg-67 -