Sáry István: „A városszépítő” - Válogatott cikkek, tanulmányok Győr város és a megye múltjából (Győr, 2008)
A városszépítő
A. váross^építő Az 1894-ben pályázaton díjat nyert Alpár Ignác és Hübner Jenő pályamunkáiba a városháza déli oldalának távlati beépítését is bedolgozták, melynek kivitelezése 1929- ben vetődött fel, a gazdasági válság azonban megakadályozta a tervezett bővítési munkát. Az épület újabb tatarozását Czéch Lajos kőműves vállalkozó végezte 1935-36- ban. Az első évben a főhomlokzat, a következő évben a többi szárny javítására és befestésére került sor. Az első tatarozást követően 10 évvel végzett munka azt mutatja, hogy az épületen már mutatkoznak az elhasználódás jelei, s kisebb javításokat is kellett végezni. Az épület ekkor kapott szürke színt. A második világháború során bombatalálat érte az épületet, ami a torony erkélyt tartó, négy konzolját tönkretette, s az udvari részen okozott sérüléseket. Ezeket az újjáépítés keretében 1946-47-ben javították ki. A kőfaragó munkát és a konzolok cseréjét Kőfalvi Imre kőfaragó-restaurátor és Birkmayer János kőfaragó mester végezte. A felszabadulás után jelentős felújítási munka elvégzésére 1958-62 között került sor. A kisebb hibák kijavítása után az épület homlokzati részeit sötétszürkére festették. Ugyanekkor az épület belső díszfestésének igényes megújítását végezte el Borsa Antal festőművész-restaurátor. Az 1970-es években az épületen belül történtek jelentősebb átalakítások. 1973-ban a város lakossága zenei igényeinek kielégítése céljából a kitűnő akusztikájú tanácsteremben orgonát építettek. A városi tanács a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola lebontott orgonájának nagyobbik részét kapta meg s helyezte el a tanácsteremben. Az ötezer sípos, 52 regiszteres és négymanuálos orgona kitűnően alkalmas hangversenyekre. Az orgona beépítése a terem belső átrendezését és újrafestését is szükségessé tette. 1974-ben a félköríves széksor helyett vízszintes soros ülésrendet alakítottak ki, mellyel a helyek száma jelentős mértékben megnövekedett. A díszfestést Samodai József festőművész-restaurátor készítette. 1981-ben a házasságkötő terem korszerű kialakítására került sor, Nagy Szabolcsnak, a Cardo Bútorgyár belső építészének tervei alapján. Az 1970-es években a tanácsháza homlokzati részein, a toronyépületen, a tetőn és az épületen belül olyan jelek mutatkoztak, melyek egy részleges felújítás szükségességét vetették fel. Az előkészítő munka 1977-ben kezdődött, melynek első lépéseként a Budapesti Műszaki Egyetem Magasépítési Tanszéke kapott megbízást az épület szerkezeti vizsgálatára. Ezt követően még statikai és egyéb vizsgálatokat végzett az Építésügyi Minőségellenőrző Intézet, a Földtani Talajvizsgáló Vállalat, valamint az Építőipari Korrózióvédelmi és Vegyészeti Iroda. A felújítás mértékének és programjának meghatározásához a szakvélemények adták meg alapot. A tanácsi vezetés nagyon komolyan vette az épület állagmegóvási feladatát, s olyan véleményt alakított ki, mely szerint több évtizedre szólóan kell felújítást végezni. Az előkészítés nagy körültekintéssel folyt, hiszen az épület felújítására fennállása óta első ízben került sor. Ehhez elsőként a fedezetet kellett megteremteni, majd gondoskodni a megfelelő kivitelezőről. Ez utóbbi sem volt könnyű, hiszen ma más stílusban, más módszerekkel, más körülmények között építkeznek, és a munkásképzés is a mai igényeknek megfelelő. Végül is nagyobbrészt a Győr Megyei Állami Építőipari Vállalat keretén belül sikerült megtalálni azokat-34 -
