Sáry István: „A városszépítő” - Válogatott cikkek, tanulmányok Győr város és a megye múltjából (Győr, 2008)

A városszépítő

A váross^építő

halála után a perlekedést elkerülendő, 5000.- Ft-os végkielégítésben egyezett meg féltestvéreivel. Az apai bánásmód mély sérelmet hagyott József lelkében, akiben valószínűleg már korán megfogant a gondolat, hogy vagyonát a köz javára fordítja. Becsületes munkája, magatartása révén kivívott tekintélyének köszönhette, hogy a nagytanács tagjává választották, s a „szegények atyja, árvák nevelője" címet nyerte el. Flarminchárom évi önálló működése alatt jelentős vagyont gyűjtött össze, a már említett tőkét 1843. április 20-án kelt végrendeletében szülővárosára hagyta. Végrendeletében kikötötte, hogy csak a kamatok használhatók fel: dologház, aggok háza, óvoda létesítésére és a városháza bővítésére.

A hagyaték kezelésére külön bizottság alakult, melynek legfőbb feladata volt a tőke kedvező gyümölcsöztetése. A kamatokból az 1840-es években először óvodaépület vásárlására kerül sor, majd 1883-ban felépül az aggok háza, melyben a későbbiek során az óvoda is helyet kapott. Az örökhagyó rendelkezése szerint ez után sorrendben a dologház következett volna. Közben az 1867-i kiegyezés után az átszervezett közigazgatás hivatalai közül egyre többen szorultak ki a városháza épületéből, s az új szerveket is bérházakban kellett elhelyezni. E kényszerű helyzet nyomán vetődött fel a városháza bővítésének kérdése, vagy egy új városháza építésének ügye.

A város pénzügyi hivatalánál tartott általános revízió során 1888. március 20-án a vizsgálóbizottság egyik tagja, Egerváry József törvényhatósági tag, utalva a pénztári és számvevői helyiségek hiányosságaira, javasolta, hogy a városi tanács lépjen érintkezésbe a Bisinger bizottsággal a városház bővítése, esetleg új városház építése céljából. A törvényhatósági bizottság örömmel fogadta a felvetést, s utasította a tanácsot a szükséges intézkedések megtételére. A Bisinger bizottság az építészeti szakértők meghallgatása után az 1891. február 26-i ülésén foglalt állást az ügyben. Megállapította, hogy a Bisinger-alapnak az érintedenül hagyandó 90 000 Ft-os törzstőkéjén kívül a rendelkezésre álló kamatok az 1889. december 31-i zárlat szerint 174 588 Ft-ot tesznek ki, mely az alapító rendelkezése szerinti célok és intézmények létesítésére fordítható. A bizottság tagjai kijelentették, hogy elérkezettnek látják az időt a kamatok megfelelő felhasználására. A továbbiakban a végrendeletben meghatározott feladatok sorrendjével foglalkoztak, mely szerint a rendelkezésre álló kamatból dologházat kellene építeni. Ez utóbbit azonban, hivatkozással arra, hogy az igazságszolgáltatás állami feladatot képez, elvetették.

Megállapították, hogy olyan esetben, amikor a végrendelet szó szerinti végrehajtása nehézségekbe ütközik vagy lehetetlen, akkor a végrendelkező intencióit legjobban megközelítő célokat kell megvalósítani. így került szóba a városház bővítésének kérdése, melyet annak idején Bisinger József a szomszédos, úgynevezett Horváth-ház megvételével kívánt megoldani. A telek időközben Schreiber Ignác tulajdonába került, aki új házat épített fel ezen a helyen, melyért 40 000 Ft vételárat kért. A bizottsági tagok véleménye az volt, hogy a régi városházának költséges bővítése az igényeket nem tudná kielégíteni, s úgy határoztak, hogy az alapítványi vagyonból bizonyos összeget új városház építésére átengednek a városnak. Ugyanakkor feltételként szabták meg, hogy a város az új épületben a hajléktalanok és toloncok számára, valamint a mentősöknek egy-egy helyiséget fog biztosítani.-28-