Sáry István: „A városszépítő” - Válogatott cikkek, tanulmányok Győr város és a megye múltjából (Győr, 2008)

Jogállás és közigazgatás

jogállás és közigazgatás

Még ez évben Stefanits János és érdektárai a főszolgabíróhoz folyamodtak az egyesítés ügyében. A kérdést 1896. december 22-i ülésén tárgyalta a képviselőtestület, melyen az iparos képviselők nem voltak jelen, s így egyhangú elutasítás született. A képviselőtestület üléséből kiderül, hogy a kereskedők, szatócsok, italmérők, önálló iparosok majdnem egyhangúlag az egyesítés ellen foglaltak állást. A képviselőtestület véleménye szerint az ipar virágzóbbá tétel nem a Győr városhoz való csadakozástól függ, hanem „az illető iparos egyénisége mindenkor a legfőbb tényező arra, hogy ipara minél inkább fejlődjék.m

Az egyesítés fonala a képviselőtestület elutasító határozata ellenére sem szakadt meg. 1900-ban már 250 háztulajdonos, a község terheit viselő polgárok 3A része foglalt állást a csadakozás mellett. E lépésre azért határozták el magukat, mert „a községet folyton fenyegető árvíz ollen a lakosság saját erejéből megfelelő közerő és anyagi erő hiányában kellően védekezni nem tud, r a legközelebbi múlt időben lezajlott árvízveszélyek ellen való védekezés a község anyagi erejét már teljesen kimerítette s így a még netán beállható veszély s a községnek egyébként is folyton növekedő kiadásai következtében a lakosság adófizető képességét túlhaladná — e mellé járul az hogy a község kereskedelme és ipara a kereskedők és iparosoknak Győr sz kir. városba való áthúzódása folytán egészen pang — mely állapotoknak megszűnését s a község terheinek csökkenését abban látják, hogy Győrsziget nagyközség Győr j^;. kir. város törvényhatóságához csatoltaik”.* 81 A beadványt a képviselőtestület is tárgyalta és most már egyhangúlag a csadakozás mellett foglalt állást. A tárgyalások megindítására 11 tagú bizottságot küldött ki.

Közben a győrszigeti polgárok 1901. április 21-én népgyűlést tartottak. A népgyűlés határozatot hozott, mely megállapította, hogy a község „oly szegény, hogy semmi földje nincs, lakosainak 80 %-a Győr városában keresi mindennapi kenyerét, a községnek más jövedelme nincs mint a lakosság adózása, kiadása pedig oly nagy, hogy a sokféle adópótléknak esetleg 80-100 %-át kell fizetni a 20 %-os királyi adónak s még sincs sem közegészség köztisztaság közutak, közbiztonság közigazgatás tekintetében még csak kilátás sem arra, hogy azj saját erejükből csak a közép mértékig is" elérhessék.82 A népgyűlés határozata rámutatott arra is, kik ellenzik az egyesítést. A községi I. jegyző a város által megajánlott 3300 Korona évi fizetést keveselte, „mert a községben ő most mindenféle mellékkeresetekkel, mint biztosítási ügynök, a győrszjgeti temetkezési egylet titkára, több privát házak kezelője stb., stb. sokkal többet keres, — a községi bíró, kinek fizetésén kívül szinte szép mellékjövedelmei vannak a községben — a szatócsok, kisebb gyárosok, pálinka-, ece főzök, italmérők, kik fogyasztási adó elengedést kémek — a nyersbőrkereskedők, kik a nyers bőröket a község legforgalmasabb helyein az udvarokban kiterítve szárítják a község rovására — a cukorgyáros, ki háza előtt a gyalogjárdára helyezett iparvágányon rakodik le és föl kocsijaira a közlekedés akadályozására — féltik ezen szabadalmaikat, mert a város ezt nem engedné meg nekik, míg ellenben most a községben a III-ad osztályú adójuk kicsiségénél fogva könnyen és kényelmesen feltalálják a közérdek rovására a 80-100 %-os községi pótadót; de a háztulajdonos és adózók nem ”.83

8U GYVL Győrsziget község képviselőtestületi jkv. 1896. december 22.

81 Uo. 1900. március 19.

82 Uo. Győr város polgármesteri iratai. 3657/1901. sz.

83 Uo. Győrsziget község iratai, 1901. ápr. 16.-276-