Sáry István: „A városszépítő” - Válogatott cikkek, tanulmányok Győr város és a megye múltjából (Győr, 2008)

A városszépítő

A város szépítő

E szabályozás 1905-ig maradt életben, s ekkor egy teljesen új építési szabályrendelet kiadására került sor, mely az építkezéseknél az általános városrendezési tervhez való alkalmazkodás előírásait is magában foglalta.

A város területét szabályozás és építkezés szempontjából két övezetre osztották, úgynevezett belsőségre és külsőségre. Belsőséget képezett az I-III. kerület, vagyis Belváros, Újváros és Nádorváros. Külsőséget képezett az említett kerületek kültelkei és Szabadhegy. A szabályzat szerint az építési teleknek a Belvárosban 70 négyszögölnek, a II-III. kerületben legalább 100 négyszögölnek kellett lenni. A belvárosban a Baross utcában, Deák utcában, Kazinczy utcában, Király utcában, Felső Duna utcában, a Széchenyi téren és az Erzsébet téren csak kétemeletes házakat volt szabad építeni. Ugyanez vonatkozott a Vásártérszeren a Jókai utcától a Duna utcáig, a Baross úton, a Deák utcában a Rábaszeren és pedig zárt sorban. Legalább 1 emeletes ház építendő a Vásártérszer egyéb részein a Jókai, Alsó Duna, Teleki, Opitz, Fácán, Schwartzenberg utcától nyugatra eső részén és a Dunaszeren. A II-III. kerületben földszintes ház bárhol építhető, kivéve Újvárosban a Kossuth utcában a sétatéri kishídtól a Városházközig, ahol csak I. és II. emeletes lakóházak épülhetnek.

Az építési engedélyekkel kapcsolatban lényeges változás az előbbiekkel szemben, hogy a válaszfalak építése, vagy elbontása, kisebb építések, pótlások, javítások, csatorna vízvezeték átalakítása, javítása 20 m2 alapterületű kerti lak engedélyezések ezentúl a városi mérnök hatáskörébe tartozik. Új épületek építésének engedélyezése továbbra is a városi tanács hatáskörébe tartozott, mely az építési bizottság javaslata alapján intézkedett. Telephellyel egybekötött építkezéseknél a rendőrkapitányság, mint elsőfokú iparhatóság közösen járt el az építési bizottsággal. A szabályzat az új viszonyoknak rendkívül precízen megfogalmazta mindazokat a feltételeket, melyeknek teljesítése szükséges a magán- és középítkezéshez. Az építési szabályrendeletben a következő évtizedekben a városrendezési kérdésekkel összefüggő ügyekben került sor kisebb változtatásokra, módosításokra. Ezt a több évtizedig érvényben lévő, s gyakorlatilag nagy részben ma is helytálló szabályrendeletet egészében érdemes elemezni, hiszen a város építéstörténetére vonatkozóan is számos hasznos információt szerezhetünk belőle. Sajnos közlésére nincs lehetőség, mert a rendelet 40 oldal terjedelmű.

Az építési szabályrendelethez szorosan kapcsolódott a műemlékek védelméről szóló 1927. évi szabályrendelet. Ez többek között elrendelte a város területén lévő műemlékek összeírását, s e célból egy műemléki bizottság felállítását, melynek elnöke a polgármester, hivatalból tagja: az építési ügyek tanácsi előadója, a város műszaki főtanácsosa és a főlevéltáros. Ezen kívül tagja a Magyar mérnök és építész egylet győri osztálya által kijelölt 1 tag, a győri múzeum igazgatója. Hat tagját a törvényhatósági bizottság közgyűlése 3 évenként választja a város hozzáértő polgárai sorából. A bizottság a műemlékről 2 példányban katasztert készít, melynek egyik példányát a város mérnöki hivatala, a másik példányt a Műemlékek Országos Bizottsága őrzi. A szabályzat előírta, hogy a műemléknek minősített építményeken a tulajdonos csak olyan változtatásokat (bontás, toldás, tatarozás) eszközölhet, amelyeket és amilyen módon azt az építési hatóság engedélyezi. Ebben az esetben az építési bizottság illetve hatóság köteles kikérni a műemléki bizottság véleményét. Vitás esetben a Műemlékek Orszá-25-