Sáry István: „A városszépítő” - Válogatott cikkek, tanulmányok Győr város és a megye múltjából (Győr, 2008)

Jogállás és közigazgatás

Jogállás és kögigaggatás

akban Győr ugyanis nem szerepel a királyi városok listáján. Ez valószínű azzal függ össze, hogy a győri püspök, Zsigmond királlyal szemben a Nápolyiak pártján állt és a király a város nagy részét egyházi és világi birtokosok kezébe adta.

A 15. század közepén Erzsébet királyné és I. Ulászló Győrben kötnek békét. A békekötés után a város a királyné birtokában marad, aki az úgynevezett káptalanvárost földsánccal és sövénnyel veszi körül, majd III. Frigyes német császárnak zálogosítja el, aki azt 8 évig bírja. 1447-ben Széchy Ágoston győri püspök váltja vissza 3000 aranyért. A három város közigazgatási határa a török támadások, valamint a dunántúli főkapitányság felállítása miatt elmosódott, s a közigazgatásilag egységesedett Győr fokozatosan a káptalan földesúri fennhatósága alá került. A városvezetés a változások ellenére is őrizte a hagyományt, s pecsétienyomatán a királyi városi jogállásra utaló civitas kifejezést használta.

A város legrégibb címere egy 16. század második feléből származó oklevél szárazpecsét lenyomatán maradt meg, mely a város védőszentjét Szent István vértanút ábrázolja papi ornátusban. Szent István bal kezében pálmaágat, jobb kezében köveket tart, s jobb keze mellett deréktájban egy latin kereszt látható. A civitas megjelölés I. Mátyás két oklevelében is szerepel, mely valószínű nem a jogállást hanem a település fontosságát jelenti.

Győr ugyanis a török terjeszkedés kapcsán ismét előtérbe kerül. Elsősorban a nyugati kereszténység védelme céljából Mohács után a dunántúli főkapitányság székhelyévé teszik, s az 1560-as évektől az ország legkorszerűbb várának kiépítésére kerül itt sor. 1594-ben sajnos feladás következményeként Győr török megszállás alá kerül, s a török elleni harcok, tűzvész következtében, valamint a várrendszer útjába eső épületek lebontásával a középkori Győr eltűnik, s a török felszabadulás után mezővárosként kezdheti új életét.

A város falai közé történt visszatelepedés, valamint a közigazgatás újraindulásakor az 1600. évben Szegi Szőcs Gergely bírósága alatt munkáját megkezdő tanácsnak legfontosabb teendője, hogy kiváltságait visszaszerezze, vagy bővítse, illetve a császár által azokat megerősítéssé. Ez szinte kilátástalannak tűnik, hiszen a városi levéltár iratanyaga elkallódott, vagy megsemmisült, a püspök és a káptalan pedig szigorúan őrködik földesúri jogai fölött. A helyzetet nehezíti, hogy a főkapitány a városban minden jogot magának vindikál, kénye-kedve szerint bánik a város burájával és tisztségviselőivel, s a török portyázások is állandó veszélyt jelentenek. A polgárok kollektív emlékezete nem felejt. A császárhoz intézett kérelmeikben arra hivatkoznak, hogy a török megszállás előtt Székesfehérvárhoz hasonló jogokkal bírnak, melyeknek királyi megerősítését kérik.

Győr fontos ipari és kereskedelmi központ ekkor, s a városvezetés szívóssága mellett ez jelentős szerepet játszik abban, hogy II. Mátyás 1609-ben 8 privilégiumot ad a városnak. Ezek közül a legfontosabbak a következők: árumegállító jog, városi polgárok vám- és adómentessége az országban szárazon és vízen, minden rendes és rendkívüli adó alóli mentesség, július-augusztus kivételével szabad bormérési jog, és vásártartási jog. Ezzel Győr kiváltságos mezővárossá vált. A földesúri fennhatóság megmaradt,-244 -