Sáry István: „A városszépítő” - Válogatott cikkek, tanulmányok Győr város és a megye múltjából (Győr, 2008)
A városszépítő
A váross^építő Az első zenepavilon Amikor a 19. század végén felmerült a városi polgárok szórakoztatására egy zenepavilon létesítésének terve, Győr már jelentős térzenei hagyományokkal rendelkezett. A reformkorban az egyenruhás polgári őrsereg zenekara szórakoztatta a város lakosságát gyülekezőhelyéről történő ki- és bevonulásakor, valamint különböző ünnepi rendezvényeken. Ezek az események többnyire a város Fő terén, a mai Széchenyi téren zajlottak le. Az 1848-as szabadságharc leverése után a nyilvános összejöveteleket, rendezvényeket — még az egyházi körmeneteket is — betiltották, s csak az abszolutizmus enyhülésével kerülhetett sor különféle zárthelyi rendezvényekre. Térzene iránti igény a század végén vetődött fel ismét, mely egybeesett a városszépítő törekvésekkel, a lakosság pihenésére szolgáló parkok, terek rendezésével, s újak kialakításával. A Rába kettős híd közötti terület rendezésére a Győrvárosi Szépítő Egylet közreműködésével az árvízvédelmi munkák befejezése után került sor. Ekkor kapta mai formáját a Radó tér. Itt és a Kiskúti parkban a helyőrség zenekara a század végén már rendszeresen szolgáltatott térzenét. Nem véletlen, hogy ekkor vetődik fel egy zenepavilon létesítésének gondolata, s mielőtt Zechmeister Károly polgármester ehhez megnyerné a közgyűlés támogatását, először a helyi katonai állomásparancsnoksághoz fordul, hogy a 19. gyalogezred zenekara a sétáló közönség szórakoztatására adott esetben heti két alkalommal adjon térzenét. A katonai állomásparancsnokság kedvezően fogadta a felvetést, s a katonazenekar karmestere a Radó téren a színház mögötti háromszög alakú területen javasolta a zenepavilon felépítését. Zechmeister Károly ezután 1899. január 31-én kelt levelében a közgyűlés jóváhagyását kérte a terv megvalósításához. Arra hivatkozott, hogy nagyon sokan pihennek a Sétatéren, akiknek a térzene kellemes szórakozást nyújthatna. A sétatéri KIOSZK bérlői, amikor a helyi lapokból értesültek a tervről és arról, hogy a kérdésben a közgyűlés rövidesen meghozza a döntést, azonnal levelet intéztek a törvényhatósági bizottsághoz. Ebben leírták, hogy évtizedek óta, de azóta is, hogy a Sétatér új formáját elnyerte, a katonazenekar mindig a sziget északi részén tartotta a térzenét a KIOSZK mellett. Ennek a szokásnak valószínű az volt a magyarázata, hogy a közönség, s különösen a nők a kávéházban helyet foglalva kényelmesen hallgathatták a délutáni zenét. így volt ez eddig Győrött s így van a fővárosban is, ahol az Erzsébet téri KIOSZK közvetlen szomszédságában játszik délutánként a katonazenekar. A KIOSZK bérlői; Mádai és Martinszky győri lakosok nem titkolták, hogy anyagi érde-22-
