Sáry István: „A városszépítő” - Válogatott cikkek, tanulmányok Győr város és a megye múltjából (Győr, 2008)
A közoktatás ügye
A közoktatás ügye Tankötelezettségnél történt emelkedés %-ban 1869-ben 60,12 % 1870-ben 65,75 % 1871-ben 71,14 % 1872-ben 77,56 % 1873-ban 81,32 % A tanfelügyelő közzétett adatai szerint 1873-ban a megyében 25 olyan iskola volt, ahol egy tanteremre és egy tanítóra száznál is több tanuló esett, Ezenkívül 7 olyan iskola volt, ahol a tanulók létszáma kilencven—száz között mozgott. A tanulók létszámához mérten 34 új tanterem felállítására lett volna feltétlen szükség. Tanítók helyzete Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter már 1868-ban körrendeletileg felhívta a megyei közigazgatási hatóságokat, hogy a tanítói fizetések kellő időben történő kiszolgáltatása felett szigorúan őrködjenek. 1869-ben pedig az ország szegénysorsú tanítói között segélyt osztott ki. Ennek keretében Győr megye 5 néptanítója részesült összesen 480 forint államsegélyben. A tanítók anyagi helyzetéről bizonyos keretek között a népiskolai törvény is igyekezett gondoskodni, amennyiben a rendes tanítói fizetésre legkevesebb évi 300 forintot írt elő. Igaz, hogy ez a kötelezettség kifejezetten a községi tanítókra vonatkozott, de a felekezeti tanítók is törekedtek arra, hogy legalább ily összegben részesüljenek. Ennek biztosítása viszont nagy mértékben a hitfelekezet vagyoni állásától függött, mert a népiskolák alappal úgyszólván nem rendelkeztek. Miután Győr megye összes népiskolája felekezeti jellegű volt, a tam'tók fizetését kizárólag az egyházközség és az egyházi főhatóság állapította meg. 1867 előtt a tanítói fizetések megállapításakor a közigazgatási szerveik, mint hiteles bizonyság jelentek meg az illető községben. 1867 után a közigazgatási szervek csak abban az esetben jelentek meg és intézkedtek ily alkalmakkor, ha a tanító egyben a jegyzői hivatalt is viselte. A népiskolai törvény életbe lépése idején Győr megyében e kettős hivatal viselése eléggé általános jelenség volt. Felszámolása a körjegyzőségek kialakítása idején ment végbe. A közigazgatási szerveknek a fentiek mellett sokkal nagyobb gondot okozott a tanítói illetmények behajtása. Miután a tanítójárandóságok természetbeni és pénzbeli szolgáltatásokból állottak, azok behajtása az állandó alkudozások színtere volt. A lakosság pénzbeli fizetésképtelenségét az állami adóhalasztások és elengedési kérelmek tömeges esetei eléggé bizonyítják. A természetbeni javaknál hasonló volt a helyzet. Rossz időjárás, árvíz s egyéb elemi csapások miatt sokszor a létfenntartás is veszélyben forgott, így azután előfordult, hogy a tanító gabona- és egyéb járandóságait-201 -
