Sáry István: „A városszépítő” - Válogatott cikkek, tanulmányok Győr város és a megye múltjából (Győr, 2008)
A közoktatás ügye
A közoktatás ügye közgyűlés. A választmány tekintélyes polgárokból tevődött össze, akik közül néhányan mint a római katolikus elemi iskolák igazgatói, közvetlenül is érdekeltek voltak az ügyben. Ilyen volt többek között Winterl Antal városplébános, Horváth Lajos újvárosi és Tóth Antal nádorvárosi plébános. A választmány tagjainak politikai hovatartozását illetően vegyes kép bontakozik ki előttünk. Krisztinkovich Ede például a szélsőbalt képviselte, de itt találjuk a konzervatívok vezetőjét, Balogh Kornélt is. Az alkalomszerűen ülésező választmány a követelményeknek nem tudott eleget tenni s állandó bizottmány felállítását hozta javaslatba, mely az iskolaigazgatósággal szorosan együttműködik. E bizottmány feladata lenne az iskolai felügyelet, s a tanítók munkájának ellenőrzése. Tagjai külön-külön is ellenőrzést gyakorolhatnának a római katolikus elemi iskolára. A közgyűlés helyesléssel fogadta az előterjesztést, s az Árva- és nevelésügyi választmány római katolikus tagjaiból létrehozta a nevelésügyi állandó bizottmányt. A tagok jogosítványt kaptak arra, hogy városrészenként bármelyik városi r.k. iskolában és bármikor ellenőrzést tartsanak és tapasztalataikról jelentést tegyenek.3 1868 tavaszán a Győri Közlöny című lap hasábjain az oktatásüggyel kapcsolatos vita bontakozott ki, melynek résztvevői az ingyenes oktatást, s a továbbtanulást elősegítő iskolai reform mellett foglaltak állást. Az iskolák igazgatási, felügyeleti kérdéseivel nem foglalkoztak.4 Közben hosszas előkészület, többszöri módosítás után 1868. december 5-én megszületett az 1868. évi 38. te., a közismert népiskolai törvény, mely 6— 12, illetve 15 éves korig kötelezővé tette az iskolába járást. A törvény a hazában létező hitfelekezeteket, társulatokat, egyesületeket, a községeket és az államot felruházta azzal a joggal, hogy nyilvános népoktatási tanintézeteket, — elemi és felsőbb népiskolák, polgári iskolák és tanítóképzők—állítsanak és tartsanak fenn. A 11.§. kimondta, „hogy a hitfelekezetek mindazon községekben, hol híveik laknak saját erőjükből tarthatnak fenn és állíthatnak fel nyilvános népoktatási tanintézeteket, az ily tanintézetek felállítására és fenntartására híveik anyagi hozzájárulását a saját képviseletük által meghatározandó módon és arányban, amint eddig szokásban volt, ezentúl is igénybe vehetik, ágon intézetekben a tanítókat és tanárokat maguk választhatják, azoknak fizetését maguk határozhatják meg a tankönyveket maguk szabhatják meg s tanítási rendszer és módszer iránt is, tekintetbe véve a 45.§. rendelkezését intézkedhetnek... 14.§. Minden hifelekezetbeli népoktatási tanintézet az állam felügyelete alatt áll. Unnélfogva a kormány joga és tiszte: a) a felekezeti iskolákat is közegei által időnként meglátogattatni; b) szigorúan őrködni, hogy a 11., 12. és 13.§-ban foglalt feltételek pontosan teljesíttessenek; c) meggyőződést szerezni arról, hogy teljesítik e az illető hitfelekezeti hatóságok azpn kötelességet,hogy az iskola vagyonának biztos elhelyezésére és rendeltetése céljára fordítására felügyeljenek; 3 GYVL Győr város tanácsának iratai 114/1868. sz. 4 Győri Közlöny 1868. április 30.
