Sáry István: „A városszépítő” - Válogatott cikkek, tanulmányok Győr város és a megye múltjából (Győr, 2008)
A közoktatás ügye
A közoktatás ügye reáliskola, a városi népiskolákról pedig megfelelően gondoskodik a közgyűlésnek felelős iskolaszék. Időközben 1874. október 4-én Vargyas egy emlékiratot küldött Győr város törvényhatósági bizottságához, melyet a Győri Közlöny c. helyi lapban is leközölt. Ebben figyelmeztette a városi hatóságot, hogy miniszteri utasítás szerint 1 éven belül köteles felső nép-, vagy polgári iskolát felállítani. A város ebben a kérdésben úgy nyilatkozott, hogy mivel a felekezeti iskolák segélyezésére évi 26 000 Ft-ot fordít s a városi pótadó a kivetett állami adó 75%-a, ezért a minisztériumtól halasztást fog kérni. A tanfelügyelő az 1869-ben kiadott miniszteri rendelet alapján felhívta a törvényhatósági bizottság figyelmét arra, hogy közjövedelmét elsősorban községi iskolák fenntartására köteles fordítani s csak a fennmaradó összegből segélyezheti a felekezeti iskolákat. A városi hatóság ismételt felhívására sem fordított figyelmet a kérdés rendezésére s fiúk számára polgári, vagy felső népiskola felállítására a tárgyalt időszakban nem is került sor. 1872 októberétől Vargyas Endre a Győri Közlöny c. lapban „Tanügyi elmefuttatások” cím alatt folytatásos közleményben tárta az olvasók elé, hogy Győr megye és Győr város az országos ranglistában milyen helyet foglal el a népoktatás terén. A közölt adatok szerint a 20 000 lakosú Győr város iskolaköteles tanulóinak száma az 1871/72. tanévben 2045 fő volt. Ezek közül iskolába járt: Belvárosban 1059 tanuló közül 799 Nádorvárosban 466 tanuló közül 212 Újvárosban 540 tanuló közül 399 Az összes iskolaköteles közel 1359 fő, vagyis a tanulók 67,9%-a látogatta rendszeresen az iskolát.3 A közlemény elsősorban a várost, mint iskolafenntartót érintette érzékenyen, miután a tanfelügyelőhöz küldött tájékoztatójában teljes megelégedéssel nyilatkozott népiskolai helyzetéről, igazgatásáról és felügyeletéről. A „Tanügyi elmefuttatások”-hó\ példátlan hírlapi vita kerekedett. Tóth Antal nádorvárosi lelkész, iskolaigazgató téves adatok közlésével vádolta a tanfelügyelőt. Elfogadta, hogy Nádorvárosban a 446 iskolaköteles közül csak 212 járt helyben iskolába. Véleménye szerint viszont a többiek a belvárosi elemi iskolát, a gimnáziumot, reáliskolát, az apácaiskolát, magánintézeteket és az ún. vasárnapi iskolát látogatták.4 Vargyas nem fogadta el a helyreigazító adatokat. Köztudomású volt ugyanis, hogy a belvárosi elemi iskolába nem vesznek fel külvárosi tanulókat s egyébként a többi belvárosi tanintézetben is rendkívül csekély volt a külvárosokból bejárók száma. A tanfelügyelő hivatkozott arra, hogy heti 5 óra ismétlőoktatás lenne e törvény szerint kötelező, de felteszi a kérdést, „történik-e valami Nádorvárosban? Ki oktatja az ismétlőket? Senki! Ott van a sok inasgyerek, kikre ugyancsak ráférne egy kis pallérozpttság hanem nem törődik velük senki... ” Vargyas Endre közleménye a város, mint iskolafenntartó, közoktatásügyi tevékenységét is értékelte. Kijelentette, hogy a városi iskolaszék tagjai között ismer „tekintélyes, lángbuzgalmú férfiakat, kik szeretnének tenni, de 3 Győri Közlöny 1872. október 31. 4 Uo. 1872. november 10.- 159-
