Sáry István: „A városszépítő” - Válogatott cikkek, tanulmányok Győr város és a megye múltjából (Győr, 2008)
A közoktatás ügye
A közoktatás ügye korán az utczpi csavargók és koldulok számát szaporítsák"A javasolta ezen városrészben is óvoda felállítását. Az árva- és nevelésügyi választmány elismerte, hogy az említett városrészekben, „hol a lakosság leginkább szegény sorsú napszámosokból áll, — kenyér kereset végett családjuktól távol lenni kénytelenek r így gyermekeik magukra hagyatva — gyakran a legnagyobb veszélynek vannak kitéve"A s ezért az óvodák felállítását a közgyűlés figyelmébe ajánlotta. A közgyűlés az ügyet a törvénytől tette függővé. Mivel a törvényhozás erről nem gondoskodott, így a tárgyalt időszakban ilyen jellegű intézmények felállítására Győrött nem került sor. A kiegyezést követő években a tankötelezettség betartására vonatkozóan, komolyabb intézkedésekre nem került sor. Az iskolakötelesek felvételi korhatárában ugyan kezdtek alkalmazkodni a törvény rendelkezéseihez, névszerinti pontos összeírás hiányában azonban itt is csak részleges eredmények születtek Közben az iskolakötelesek és az iskolába járók száma automatikusan állandóan növekedett. Ennek megfelelően új tantermek felállítása és új tanerők kinevezése vált szükségessé. Miután e kérdésben az előre haladás nagyon lassú volt; a beiskolázás és a követelményeknek megfelelő oktatás egyes helyeken szinte lehetetlenné vált, így például az újvárosi fiú iskola tanítójának vezetése alatt a tanulók létszáma az 1870/71, iskolaévben 180—200 volt. A többi külvárosi iskolában egy-egy tanító keze alatt több mint száz volt a tanulók létszáma. Elképzelhető, hogy ilyen körülmények között eredményt alig tudtak felmutatni. Jellemző a népnevelési körülmények alacsony színvonalára, hogy még a városi elemi iskolákban is azt könyvelték el a legnagyobb eredménynek, ha a tanulók egy része írni és olvasni megtanult. Visszatérve a beiskolázásra., tehát egyrészt azt látjuk, hogy egyes elemi iskolákban óriási volt a túlzsúfoltság. Másrészt azt tapasztalhatjuk, hogy ez csak bizonyos időközökben fordult elő. Erre vonatkozóan már láttunk példát. Jellemző azonban az, hogy az iskolaszék és a közigazgatási hatóság e bajokon menynyire nem tudott segíteni. Az újvárosi r. kath. iskolaszéki albizottság 1871. július 3-i jelentése például a következőkre világít rá: ,A tavasz kányiltával számos tanonc, különösen a 3-ik évfolyam nagyobb tanonczpk osztályából az iskolalátogatással végkép fölhagyott. E bajon rövid utón óhajtván segíteni az elmaradottak névsora a győrújvárosi hadnagy úrral, mint rendőri közeggel azpn kérelem mellett közpltetett, hogy azokat iskolába rendelje. 0 mint állitá — az illető szülőket fölszólította, ennél többet azonban — úgymond nem tehet. S így az elmaradott tanonczpk máig is hiányzanak. ’**° A beiskolázást ezen kívül még számos nehézség akadályozta. A tanfelügyelő a tankerület 1869—1872. évi előhaladásáról szerkesztett jelentésében ezekre is kitért: „Ami illeti a szegényebb néposztályt, itt még azpn körülmény is előfordul, hogy az élelemnek, a mezei munka alkalmával okvetlenül beszerzésére fordítandó tavaszi, nyári és őszj időszakon kívül, a téli idény is gátolja az iskolába való járást. Számtalan azpn családok száma, nemcsak községekben, de sőt Győr külvárosaiban, kik a szükséges téli ruházatot gyermekeiknek nem képesek előállítani s ezen ok miatt nem iskoláztathatják gyermekeiket télen, nyáron pedig azért, mivel a külső munka vonja el őket a tanulástól, vagy a dologra menő szülők helyét pótolan- 38 39 40 38 GYVL Győr város közgyűlési iratai 1096/1868. 39 Uo. 1096/1868. 40 Uo. 470/1871.- 153-
