Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1842-1843. 4. kötet. (Győr, 2007)

A napló szövege

17-én. Nyugtalan éj után már korán ébredék. Józsim ajtaja már nyitva volt. Csak kendőt veték magamra s átsieték. Rossz éje volt, már rég volt fenn s az írás kész. Felolvasá. Jó volt. Rosszul nézett ki s vére egyre nyargalt ereiben. Azonban már kissé nyugodtabbnak látszék s gúnnyal mondá, hogy Wodianer nem is tudja, mennyire van kezeiben, s hogy majd meglakoltatja ez álmatlan éjért, e keseredésért. Ez már tetszett, tegnapi rezignációját iparkodtam élénk tettre átváltoztatni, s íme, gyűlt most már benne a tettvágy, az élénkség. Később az írást a tegnap hon lelt filozófusunkhoz vitte, jónak, célszerűnek találá Bertalanfy, mint előre sejtém. Később jött Jakovich s ez már tisztázottból néhány erősebb szót kitörölni javasolt, hogy inkább nyugodt megfontolás, mint bosszú színét viselje az egész. Andris is hozzájött, nevetett s büszkén mondá, hogy ő az egészet fumigálná.352 353 Az volna ám még olaj a tűzre ellenségnél! Nem mondanák, hogy büszkeségből hallgat, hanem mert nincs mit reá felelnie. Ebéd előtt embereit már elbocsátotta volt, azonban jobbnak hitte, ha még egyszer leíratná, hogy ne lássák a kitörölt szavakat. Tüske után küldött, de nem vala bizonyos, fellelik-e? Kínálkoztam hát, majd leírom. Kértem, s megengedé. Már tollaimat vivém át, midőn mégis kért, hagynám abba, mert a számosak közül mégis lehetne, ki ismémé írásom, bár nyugtatván, bár újsági közlés után s nem a világért akarna engem is belé keverni, ha­nem kére: diktálnék neki, majd ő fog írni. Ezt nem szerettem, hisz sze­gény feje úgy is annyira nehéz volt néki, azonban engedtem s diktáltam. Végre jött Tüske, távozék, s míg mi ebédeltünk, az elvégzé. Azt megval­lom, bár nem mondám, de rossz néven vevém, hogy ebéd után egyike se jött barátinak, bár elmondogatám magamnak, hogy tán éppen gyengéd­ségből nem jöttek, hogy majd ha Józsim mellett felszólalnak, úgy mutas­sák, hogy az igaz ügy kedvéért, nem pártosságból szólanak, ellenben ha már vele együtt beléptek volna, ez könnyen ezt sejtetné. De mégis fájt s eszembe jutott, hogy jó napjainkban sok barátunk van, míg a rosszakban csak kevesen akarnak rólunk tudni. Délután dolgoztam ruhámon, olvas-353 gattam, míg esteledvén fel s alá járék a szobában. Egyszerre hirdetlenül betoppan a kis Tüske. Urabátyja követként küldé, hogy mondja, diadal­maskodtak, Wodianemak egyetlen egy szavazata sem volt s éppen ment Eckstein s Kováts az elválasztott Simoncsicsért. Beszélé, hogy Zsivorát oly iszonyúan lepiszkolták, hogy valóban csepp becsületérzés sincs ben­ne, ha választmányi tagnak megmarad. Egy ideig maradott s beszélé, mint 352 Elfüstölné — itt: hagyná a semmibe, nem foglalkozna vele (latin). 353 Ti. bejelentés nélkül. 79

Next

/
Thumbnails
Contents