Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1842-1843. 4. kötet. (Győr, 2007)
A napló szövege
nagyon csinosan énekelt, csak az vala furcsa, hogy a végjelenetre pásztoröltönyét fenntartá; azonban Conti divatos kapuiban jelent utóbb meg s Szerdahelyi finom, igazi francia galant szerepét tökélyesen elhibázta, azt részeges, alantias, pórkancsóként adá. Kocsisunk nem jött haza s így nem is a színházhoz, hol nagy okosan a 2/4 9-kor végződött opera 9-re vala hirdetve. Az inas jött s utóbb fiákért hozott. Józsim igazi angyal. Lovásznéhoz magammal vittem brause pulvert, midőn értünk jött, súgva ajánlám neki s a kedves mindjárt nagyon szívesen kéré! Mily semmi szeszély, semmi fejesség! Este is, midőn a kocsis 2/4 10-kor hazajött, már kalapját vévé, lemenendő, én csak futtában mondám: „Jobb az ilyesmin egyet aludni.” S ő tüstént visszatért s elismeré, hogy nem érdemes ilyesmin bosszankodni. 30-án. Délután a Városligetbe kocsiztunk s innen Paliékhoz; Lizi már fenn volt. Egyszer Mari benn nem lévén, a legkisebb nyafogni kezdett; én oda menvén, ringatám kissé, mígnem anyja jött utánanézendő; visszamentem. Józsim kezemnél fogott s maga mellé a pamlagra húzott, nyájaskodott s arcomba csípett. Bizonnyal örül. Be lévén fűzve, különösen Mari nagyon furcsán nézett reám. November November 2-án. Lovászékkal akartam a templomba menni, de azon késő misékben imádkozni sem lehet, azért csak 2/4 1-kor mentem s bár mise nélkül, de bizonnyal buzgón imádkoztam. Atyámat kérém, nyugtatná szent áldását továbbra is rajtam s lebegne isteni leikével őrangyalként körül. Anyám. No, megvoltak hibái, de azért gondos, szorgos anya volt ő, ki anyai kötelességét a lehetőségig iparkodott betölteni. Hibái voltak, de nem bűnei; bizonnyal az ő szelleme is boldog már. Józsim anyja? Hisz ő is gondos nő és anya volt. Isten áldja meg őt, mert hisz nékem szülé éltem egész boldogságát! Rokonim? Tante Klára már mint szent halt meg, tante Náni? Hisz ő is oly jámbor, oly tiszta, oly szelíd volt! Annak nem volt bűne! Mint mentett mindenkit ki; mily elnézően ítél mindenki felett, s mint szeretett engem! Még mikor Józsim elvált, mint kéré őt, hogy csak boldoggá tegyen engem! A te kedves, tiszta szellemed lepillanthat most s örvendhet, mily rendkívüli boldoggá tesz engem az általad is kedvelt férj! 323 324 323 Szerdahelyi Kálmán (1829-1872), a Nemzeti Színház ünnepelt művésze, az ugyancsak ünnepelt művésznő, Prielle Kornélia férje. 324 Udvarias (latin). 72
