Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1842-1843. 4. kötet. (Győr, 2007)
A napló szövege
napján lepett meg vele! Mari alkalmazá169 az asztalra. Clarot festé őt,170 171 172 meglepőleg van találva, a kedves vonások, a félig komoly, félig mosolygó pillantás, hátul Buda s Józsim az előtérben éppen a fejjel magasabb a budai várnál. 9-kor Mari s én bérkocsiba ültünk s a pitvaron át Lizihez mentünk. Az inas által kihívatám, két fiatalember lévén éppen nála. Valóban nem csevegett az inas, s Józsim meglepetése a legnagyobb lön. Csak most tűnt előtte fel, miért kérdezősködtem tegnap oly szorgosan, meddig maradand honn? Bement, urait expediáita,1 1 s most mi is bementünk — 1 ”70 2/4 12-ig maradtunk. Józsim kissé merész lett. Cabinette-jét a díványon Mari csiklandozni kezdé őt egészen történetesen, mire ő aztán velem is ingerkedett. Mari pedig utóbb kimenvén, ő felköntösöm brossát kihúzá, s keblemet akará csókolni, melyet azonban annyira védtem, hogy csak magához szoríthata! Valóban mennyire vitt már engem ezen ember. O engem, ki még eddig még csak kezét sem szorítám egy engem szeretőnek! A medáliont adám néki, mondá, addig fogja hordani, míg az maradok, ki most vagyok. Innen Czintulánéhoz kocsiztunk. Császár nem sokára jött; igen-igen szíves volt, nagyon jelenté örömét, hogy választásom Szekrényessyre esett, kit mindenfelől annyira dicsérni hall — s boldognak neveze engem, hogy független lévén, azt választhatám férjemnek, ki én szeretek. Ebédre Józsim hozzánk jött. Kis champangeadunk173 volt. Bámulandó az ő moderatioja.174 Mari s Pighetti. rosszul érzék utóbb magu-169 Ti. tette. 170 Szekrényessy József fenti portréját Johann Baptist Clarot (1797-1854) festő készítette. Józsi saját 31. születésnapjának (április 16.) dátuma szerepel a portré keltezési idejéül. Papír aquarell 25,5 xl 9,7 cm-es. Jelzés jobbra lent: J. Clarot a 16 APRIL 1842. a PEST. A képet Etelka mindvégig nagy becsben tartotta, amely pesti házukból Újpestre költözésükkor az ottani Szekrényessy kúriába került, ezt követően a szülök 1876., illetve 1877. évi halálát követően a legkisebb leány, Bizellné Szekrényessy I. Margit (1854-1932) tulajdonába jutott, aki ausztriai és felvidéki lakóhelyei után megörökölvén bátyjának borsodi (ma Edelény egyik kerülete) birtokát, az ottani Szekrényessy kastély szalonjában helyezte el. Innen került fel a kép az 1930-as évek végén Bizell Margit tulajdonaként ismét a fővárosba, ahonnan az 1990-es évek során egy betörés alkalmával nyoma veszett. 1998-ban bukkant rá Dr. Pandula Attila az ELTE BTK tanára A szabadságharc emléktárgyai nevet viselő aukciós katalógusban, és figyelmeztette egykori tanítványát, Szekrényessy Attilát. Idézet Szekrényessy Attila 1998. március 3-i naplóbejegyzéséből: „A Pandulához ígérkeztem 4-re. Rendkívül örömteli dolog történi nála. Ahogy beléptem hozzá azt kérdezte: „Ez a maga őse?" Egy könyv volt nála, abban keresett valamit. Gondoltam, hogy egy idézetet mutat, de nem így történt. A BAV katalógusából, mely a szabadságharc emléktárgyait hozta, Szekrényessy József 1842-es akvarell-portréját mutatta nekem 45 000ft-os kikiáltási áron. Meghűlt bennem a vér. Hány éve keresem ezt a képet és bosszankodtam, hogy nincs meg {...] örömömben a fellegekben jártam!" Szekrényessy Attila naplója, III. köt. 220- 221. Az árverés során a kép ismét visszakerülhetett családi tulajdonba, akkori viszonylatban háromhavi közalkalmazotti fizetésnek megfelelő, 160 000 forintos leütési áron. (Sz. A.) 171 Kiküldte — itt: búcsút vett tőlük (latin). 172 Dolgozószobájában (francia). 173 Pezsgőzésünk, pezsgős vacsoránk (francia). 174 Mértékletessége (latin). 47
