Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1842-1843. 4. kötet. (Győr, 2007)
A napló szövege
szép szemében rezge, mily hív tolmácsolója forró szerelmének, mily érzékenyítő kontraszt nemes, szilárd jellemével, mily szép eggyé folyt itt e két kontraszt, erő s érzés, össze. Az én félisten Józsim tiszta érzése, s ezen undorító, állati Chemel — oh! Utálom ez embert! S ö mert felém közelíteni! Ő!!! Hétfőn, 21-én. Tegnap 10-kor pakolni kezdtem; nagyon rosszul valék. Mari indigestioba esett a mai diner után, lefeküdt. En pakoltam, hívém, lelkem szakad ki, soha sem valék még ily rosszul. Végre oly hatalmas görcs húzá össze egész belsőm, hogy pamlagomra hanyatlani kénytelen valék. Elszunnyadtam. Mire felébredék, 3/4 9-re. Na ez szép! Marit, ki semmit se holmijából készíte kezemhez, felköltém, de fertályóra QO múlva már itt vala a kocsi. Mari ezer pakétája, egész tömeg szennyes ruhája kinn vala még. Két koffer, három skatulya, utazó táskám, egy ládát pakoltam még be a legnagyobb zűrzavar közt, mert az ilyenekben rettentően ügyetlen, magát semmiképp feltalálni tudó Mari nem segített. Buday Lóri, Cecil s tante Claire nyakamon ültek s Chemel is még nagy szentimentálisán jött. Azonban annyi esze csak volt, most az egyszer átlátni, hogy alkalmatlanul jön, s csakhamar távozott. Végre 3/4 8-kor kocsiba ültünk. Lóri egy kis lávatüt hozott emlékül. Tante Náni annyira zokogott, oly felindulva vala, miképp őt még soha látám. Szavam adám néki, ha szerettemmel Olaszországba Bécsnek utazom, hogy Sopronba is rándulok, hogy őt meglátogassuk. Kocsiba ültünk, könnyeztem én is; mert csak hiába, bár határtalanul bízom jegyesemben, bár a legboldogabbnak vallom magam s egyedül szüleim, főleg atyám halálának tulajdonítom, hogy ezerek között én vagyok az, ki oly rendkívül sok szimpátiára lelt jövő férjében, csak mégis szörnyen komoly lépés ez, s az együttvándorlás kimenete még nem biztos! Azt hittem, meg kell halnom, oly rosszul valék. Sásonyban81 82 83 84 ebédlettünk, ugyanitt vala másfél évvel ezelőtt az öreg Heckenast85 oly galante velem; akkor se hittem volna, hogy fia, jövő férjem egyik legjobb barátja! Csak kamillateát ittam, később üres levest. Uzsonnául tiszta bort ittam, mi némileg kimelegített. Mire ide, azaz Pozsonyba értünk, már 3/4 8 óra vala, komp nem ment több át, ladikra pedig főleg azért nem akarék szállni, mivel bagazsiám némileg veszélyeztetve 81 Gyomorrontásba (latin). 82 Étkezés, vacsora (angol). 83 Csomagja (francia). 84 Sásony (németül Windten), község Moson vármegyében, ma: Winden, Ausztria. 85 Heckenast Mihály (1774-1S48), kassai lelkész, Heckenast Gusztáv (1811-1878) pesti könyvkiadó, könyvkereskedő és nyomdász apja. 34
