Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1842-1843. 4. kötet. (Győr, 2007)

A napló szövege

után a városligetbe kocsiztunk, de gyengesége miatt nem szállottunk ki. Ez után Pighettiék Gyikaékhoz, én pár boltba mentem. Kedves jegygyűrűmet tegnap végre határtalan örömömre megjobbítva megkaptam, és ma kifizettem. Épp midőn köpenyem letevém, jött ismét Mari. Gyikát ninka [...] katzen-nak593 nevezte — ugyan úgy-e? Hisz azt hitte egyszer, hogy nagyon elmés, és nagyon finom! Mondá, hogy Gyikáné csodálta, hogy már kikocsizni mentem. De ma éjjel nagyon is rosszul voltam, egyszer Józsim után akartam nézni, de oly szakításom volt, hogy lépést tenni sem voltam képes. Ma hűztam be a szalagokat a fejkötőcskékbe, és a flanelt is már az este kivarrtam. Pighetti., ki a színházba ment, Mariért jött, Józsi persuadálá őket vacsorára maradni, de Mari nem akart.

Vasárnap, 19-én. Egész éjjel ülve aludtam ágyamban, ez kissé könnyíti helyzetem, de másfelől nagyon fárasztó vala. Herzginét hívatám — mondá, nem lehet meghatározni, de majd érezni fogom, és akkor hívassam. Ebédre ismét Mari jött, Dani is. Lovászné minden szóra féltékeny, melyet netán társalkodásban Zuberral Mari Étitől elvonhatna — ma pedig Zuber többekkel vendége lévén, már tegnap mondá Pighettinek., hogy, csak az égre, ma ne jöjjön Mari ebédre hozzá, mert ha rosszul találna lenni, ez felette genírozná. Mari azonban ebéd előtt oda ment, csakhogy mindnyájan lássák, hogy jól van, Buttlemé és Lizinek meg is mondá, hogy eltiltatott — Pighetti. pedig Zubernak súgá meg, ki persze beléptekor alig tudta e feletti nevetését rejteni. Délután Pighetti. jött Mariért, csakhamar Mayerfyné is jelentette magát, mire Mari hálószobáiba vonult. Mayertyné szörnyű aimable vala, gazdag, de még se noble toilette-ban. Mari mondá, hogy nem találkozhatott vele, nem tán Műnkéiért, tán mivel infámítást594 mondott felette Jankovichnénak, mely ezt ismét Lovasznénak elbeszélte. Triccs-traccs! És végre csak mégis igaz lesz, hogy héthónapos gyermeket látunk! Mari nem egészen jól érezte magát, és így csak Dani jött velünk a Városligetbe, csak úgy hemzsegett a nép. Fejem nagyon fáj. Márton bátyámnak és Miksának írtam ma.

Hétfő, 21-én. Éjjel, ha ébredtem, ismét azon szörnyű rángatások. Bizonyosnak hittem, hogy ma éjjel lesz — mostantól már egy napom sem biztos. Tegnap Mari mondá öltözködésemkor, hogy bizonnyal fiút kapok, mert Cecil Cecil egészen más volt, hisz én nagyon csúcsos vagyok. Adná Isten! Tegnap este, midőn Józsimnak még beadtam, olyan szörnyen korgott hasam, de inkább hátul, keresztemnél, hogy mégis tudtam, mit jelent.

593 Bizonytalan olvasat (német).

594 Becstelenséget (latin).

146