Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1842-1843. 4. kötet. (Győr, 2007)
A napló szövege
távozván, megcsókolám őt s enyelegve mondám: „Mulassa magát jól, emlékezzék meg néha rólam.” „Mintha bizony nem volnál te mindig velem! Te minden egyetlen gondolatom!” — vága a kedves közbe. Ma szerencsésen elkészült a 18. szájkendőcske is. Egész nap derült s oly lágy vala, hogy még márciusnak is szép lenne. Az erős szél hatalmasan szárított. Adná az ég, hogy hideget kapjunk. Délben Pighetti. szólani kezdett Széchenyi fellépéséről a zsurnalisztikái pályán, s mondá: „Bár belé se kezdett volna, mert így még gyűlöletesebbé teendi magát, mint aminő már. Széchenyi jó szónok volt, de csak volt, írni sohasem tudott.” Majdnem okádni kezdtem. Hát minek köszönhetjük, hogy máris azzá lettünk, mik vagyunk, mint Világ, Hitel, Stádiumának? Hát mi a Kelet népei511 Nem akartam mint házi nő impertinens lenni, pedig annak kellett volna lennem a buta, szamár, arrogáns, taknyos, 38 éves kölyök ellen, ha válaszoltam volna — csak gúnyosan mosolyogtam, s a beszéd fonalát határozottan megtörvén, kérdém igen fennhangon Marit, Lizi mi ruhát húzand a jurista bálba? Mari délután panaszkodott, hogy Lovásznénál főleg annyi zsebkendőt loptak tőle, s hogy finom vásznúja, kimenetre nincs is neki. Elhiszem! Lóri mamselle jó kezelő lehetett! Miért bízott mindent reá! De most egyszer a kár megtörtént, zsebkendőket kellene vennie. Fogtam magam az este, s a hideg nyúllal, mivel már Józsim délben megkínáld őt, hollandi vásznomat is hat kendőre küldém néki. Nem volt honn. Hisz ha kivarmi akarok kendőt, csak eggyel kezdhetem; az pedig, míg ez pedig elkészül, tán egy évi is eltelik. S így hát miért heverjen a többi vászon öthat évig? Neki meg jót tesz. Persze várhattam volna szülése napjáig, de addig ő már ezeket mind megvarrhatja. Józsim Kuthyéknál volt, kit csak ő figyelmeztetett, hogy a mai Batthyány-bálba még nincs kesztyűje. Utóbb biliárdozni ment. Ezért már puszit kapott. Mielőtt lefeküdt volna, ismét légbe emelém. „Majd adok én magának, engem mindig ijesztgetni!” — mondá a szegény. Bizony azért, ne félj kedves! Hiszem, azért vagyok oly ép, mert nem vagyok [...]571 572 Február Szerda, 1-jén. Délelőtt jött kérésemre Herzgemé, s nem néhény utasítást adott a gyermekruha iránt: mellem nagyon szépnek találá, s hasam is nézé 571 Széchenyi István gróf müvei. 572 Bizonytalan olvasat. 138
