Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1842-1843. 4. kötet. (Győr, 2007)
A napló szövege
mondá: „Azért néz az én mutzim oly jól ki, azért oly egészséges, mert annyira kímélem őt!” „Mert maga az én kis szentem!” — mondám mosolyogva. Ma szörnyen szorgalmas valék, mert takaró lepedőim kivágott sarkaiból kihúzván a szálakat, 18 kis bartelit — tán bajuszkát? — szabék. Mindjárt kilenc forint megkímélve. Csak jó mindent eltenni! Szerda, 25-én. Délelőtt fürdeni voltam; Mari is parthie plauschra jött, de náthája miatt nem mert fürdeni. Pali névnapja; kártyát küldtem néki. Nevettünk: ma Pál fordulása, fordulni kellene az időnek, s fordult is, most már pár nap óta nem esett, ma ismét esni kezdett. Csak kíváncsi vagyok, meddig tart e gyönyörű idő. Midőn kocsinkon jöttem a fürdőházba, a szolga kérde: „Csak a közönséges fürdőkből?” Persze azt hívé. Volna is eszem! Még egyszer annyit fizetni, hogy vaskádban fürödjem, mitől irtózom. Más volna, ha aludni akarnék utána, akkor már csinos blis de reposé volna az elsőbbség. A szoba jó meleg volt, azonban, mikor a kádba léptem, kissé szédültem, s még le se ültem, nem voltam jól. Nem is tudtam majdnem semmit ebédelni. Józsim ma nagyon galant volt: már reggel „szép mutzijának” nevezett el, s ebéd után egy pár hosszú csók után erélyteljesen mondá: „Nem! Én mást csókolni? Nem volnék képes! S ha maga Vénusz volna, nem kellene! Csak tőled édes nekem egy csók — minden mástól undorral kell elfordulnom!” „Mert maga egy kis szent!” — mondám ismét boldogsággal. Tán tanácsolta néki valaki, míg engem kerülnie kell, másnál oltani szenvedélyét, hogy a magába fojtott ne ártson neki? Ma már szorgalmasan varrtam, igazi passzió, mily gyorsan megy. Azonban pénzt még nem kértem — nem volt igazi alkalom hozzá, mert vagy dolga volt, vagy enyelgett, s ekkor delicatesse-sértés lett volna. Úgy is rossz lévén az idő, nem mehettem volna ki. Csütörtök, 26-án. Ma reggel nagy nehezen vettem magamnak courage-t553 Józsimtól februári hópénzemen felül még ötven pengőforintot kérni. Csodálva mondá, hogy száz forintért szörnyen sokat lehet venni! Persze, az én kis bohémnak ideája sincs, mire lesz szükség, pedig nem a világért csinálnám néki most e dépense-t,554 úgyis majd idővel elég sokba fog neki kerülni a kis koronaörökös. Nem is tudtam néki mondani, mire kell a pénz — majd, mit vásároltam, fogom néki mutatni, mondám. De mivel ő később nem kérdezett utána, nem is mutatám. Majd úgyis fogja meglátni! Tegnap este mondám néki, ha ma reggel nem jön égetett hajjal át, kikarcolom szép szemeit — nyilván nagyon remegett ettől, mert 553 Bátorságot (francia). 554 Kiadást (francia). 133
